Tóth Ágnes
Nos, a szemetes víz kiseprése tavasszal, nyáron és ősszel nem okoz különösebb problémát. Tavasszal azért nem, mert egybefolyik az aranyat érő esővel, nyáron a rekkenő hőségben direkt üdítő érzés belelépni a hűvös lébe, ősszel pedig már mindegy, mert úgyis mindenütt vizesek a járdák.
A baj télen van, nagy hidegben. Ilyenkor az élelmiszerüzletek előtt megnyílnak a város kisebb korcsolyapályái. Kis emelkedők, hosszú lesiklók, kitűnő kéz- és lábtörési lehetőségek. Belépéskor a rálépés ingyenes. A kilépés viszont annál drágább, minél több törékeny árut vágnak a vevők magukkal együtt a pályához, annak vonz(ó) ereje és síkossága miatt. Látniuk kellene, micsoda jégtánc-show kerekedik ilyenkor az üzletek előtt! Akik nem harapják el a nyelvüket, azok dühösen szitkozódnak. Az izgágák feljelentéssel fenyegetőznek.
A higgadtabbak figyelmeztetik az eladókat, hogy ezentúl sózzanak meg jól minden veder vizet kiseprés előtt, hogy ne fagyjon oda, a bölcsebbek pedig csak azokat a családtagjaikat küldik vásárolni, akik már hibátlanul meg tudják csinálni a dupla Axelt! És mit tesznek az előrelátók? Nos, ők jégtánciskolát nyitnak, ahol a műfaj minden csínját-bínját megtanítják a vásárlóknak.
Borítókép: illusztráció
