Az 1949-ben törvénytelenül kivégzett Rajk Lászlót és társait akkor egyszerűen elásták a gödöllői országút közelében. A mártírokat 1955 őszén jogilag, 1956 tavaszán pedig politikailag is rehabilitálták, majd újratemetésük ismét napirendre került Rákosi júliusi menesztése után. A közvélemény nyomására végül 1956 szeptemberében az MDP vezetése határozott a nyilvános temetésről. Október 6-án a Kerepesi úti temetőben több mint százezer ember előtt zajló megemlékezésen Rajk László, Pálffy György, Szőnyi Tibor és Szulai András hamvait díszsírhelybe helyezték. A sorstársak nevében búcsúzó Szász Béla a sztálinizmus korszakának temetéséről beszélt. Az eseményt követően antisztálinista tüntetés zajlott le a Batthyány - örökmécsesnél.

A rádiót az amerikai kongresszus hozta létre a II. világháború után, a szocialista országok népeinek informálása érdekében. Az amerikai kongresszus által a II. világháború után létrehozott, az elnyomott népek tájékoztatását szolgáló Szabad Európa Rádió 1951-ben kezdte meg rendszeres magyar nyelvű adásait, a Szabad Magyarország hangja néven. - A SZER a legújabbkori magyar történelem egyik jelentős és sajátos eszmei, szellemi, politikai intézménye volt. A kommunista diktatúra négy évtizede alatt fontos szerepet játszott a magyar nép gondolkodásának és magatartásának alakulásában. Rendeltetése volt a szabadság visszatérésébe vetett hit és remény ébrentartása, a hiányzó tájékozódási források pótlása és az önkényuralommal szembeni közvélemény megteremtése, erősítése. A müncheni magyar rádió különös sajátossága volt, hogy amerikaiak alapították és tartották fenn, központja Németországban volt adótornyai Nyugat-Németországból és Portugáliából sugározták aműsort, amelyet magyar emigránsok írtak és adtak elő Magyarország és a határon túli magyarság számára. A SZER 1951októberétől 1990. november 4-ig napi 19 órán át adott magyar műsort, utána napi 11 óra, majd 1991. április 2-től napi 6 óra volt az adásidő. A rádió több mint 40 éven át betöltötte feladatát: a kommunizmus elbukott. A Szabad Európa Rádió 1993.október 31-én szüntette meg magyar adását.

Valaha itt volt a hírhedt Újépület árka, s mellette helyezkedett el a legsötétebb börtönök egyike. 1849 októberében itt őrizték, majd az árokban lőtték főbe gróf Batthyány Lajost, az első független felelős magyar kormány miniszterelnökét. - 1905-ben vetették fel a fővárosi vezetésben, hogy a kivégzés helyén örökké égő lámpát állítsanak fel. A kiírt pályázatot Pogány Móricz építész nyerte, aki obeliszket tervezett, felső részében, rács mögött égő örökméccsel. A megvalósítás az I. világháború miatt elmaradt. 1925-ben újra felmerült az emlékmű létesítésének ötlete. Pogány Mórictól új tervjavaslatot kértek, s az általa készített változatok közül a klasszicizáló, egyszerű talapzatra helyezett lámpa mellett döntöttek. Az emlékművet a Báthori utca és a Hold utca kereszteződésénél, egy kis tér közepén az utolsó, még élő '48-as honvéd, Lebó István jelenlétében avatták fel az állam vezetői.

A Moulin Rouge-t Joseph Oller alapította. Látványos táncos revüműsorokkal kápráztatta el a közönséget. Felháborodás övezte az extravagáns, erotikus, ugyanakkor cirkuszos előadásokat, ennek rossz híre becsalta a közönséget. A botrányos tánc, a kánkán és a táncosnők (Jane Avril, Yvette Guilbert, stb.), valamint Touluse-Lautrec zseniális plakátjai gyorsan híressé, majd világhírűvé tették a mulatót.Sztárjai között volt Mistinguett, Josephine Baker, Maurice Chevalier. Édith Piaf 1944-ben itt mutatta be Yves Montand-t. Fellépett benne Ginger Rogers, Liza Minnelli, Frank Sinatra – és a showbiznisz sok más világhírű figurája. Medveczky Ilona is eljutott a Moulin Rouge színpadára.

Az 1848-49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján végezték ki őket. A bukás után kerültek osztrák fogságba. A nemzeti vértanúk: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos ezredes, Leiningen - Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly. 

Batthyány Lajos volt miniszterelnököt csak 1870 június 9-én temethettek el nyilvános tiszteletadással, majd 1874. május 26-án helyezték el a Kerepesi temető mauzóleumában.Ugyanezen a napon végezték ki Aradon a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét.

Károly Róberttel szemben lépett fel trónkövetelőként, majd Ottó bajor herceg javára mondott le a magyar trónról. IV. Béla magyar király ükunokája volt, II. Vencel cseh király és Habsburg Jutta hercegnő fia. 1301-ben, III. András halála után a magyar főurak többsége II. Vencelt akarta a magyar trónra ültetni, aki maga helyett 12 éves fiát javasolta. 1301. augusztus 27-én Hontpázmány nb. János kalocsai érsek koronázta királlyá Székesfehérvárott. A magyarosabb hangzású Lászlóra változtatták a nevét, és az oklevelekben is ezen a néven szerepel. 1302-ben a magyar főurak és a főpapság nagy része őt támogatta Károly Róberttel szemben. Vencel hívei megakadályozták, hogy Budát, a gyermekkirály székhelyét elfoglalja Károly Róbert serege. VIII. Bonifác pápa 1303-ban Vencel és Károly Róbert - a két trónkövetelő - küzdelmében Károly Róbert javára döntött, és Vencelt eltiltotta a királyi cím viselésétől. Apja 1304. júniusában hazavitte Csehországba, Magyarországot pedig Kőszegi Ivánra, a kinevezett kormányzóra bízta. 1305. június 21-én meghalt II. Vencel, és fia Csehország királya lett. 1305. szeptemberében lemondott a magyar trónról Ottó bajor herceg javára. 1306. augusztus 4-én Konrad Potenstein megölte.

1032-ben született, 1057-től vezette a reimsi székesegyházi iskolát. Tanítványai közé tartozott többek között a későbbi II. Orbán pápa. 1075-ben érseki kancellár lett Reimsben. 1083-ban engedélyt kapott egy remeteközösség létesítésére, majd 1084-ben egy Grenoble melletti völgyben kápolnát építettek, s e körül laktak. 1090-ben II. Orbán Rómába hívta, de magányra vágyott, ezért 1091-ben Colobriában új közösséget alapított. 1101 október 6-án halt meg. Formálisan sohasem avatták szentté, minthogy a karthauziak rettegnek a hírnévtől, de 1514-ben X. Leó pápa engedélyezte, hogy megüljék Brúnó ünnepnapját, majd 1674-ben X. Kelemen pápa az ünnepet az egyház hivatalos ünnepnapjává nyilvánította.