Életet gyanítanak a 120 fényévnyire található bolygón a tudósok

Amit találtak, a dimetil-szulfid csakugyan potenciális bioaláírás. Mi is az a bioszignatúra? Életjelző anyag a világűrben az asztrobiológusok számára. Nagyjából, leegyszerűsítve például a Föld légkörében ma is nagy mennyiségben előforduló, a fotoszintézis során és a szerves anyagok bomlásából létrejövő gázok jelenlétét jelzi. A metán a legígéretesebb bioszignatúra az exobolygókon, vagyis a Naprendszeren kívüli bolygókon található életről.

Még a múlt héten jelentették be a James Webb Űrteleszkópot (JWST) használó kutatók, hogy valami érdekeset találtak a (csillagászok körében népszerű) K2-18 b nevű távoli exobolygón: a dimetil-szulfid (DMS) potenciális jelenlétét, olyan molekulát, amelyet a Földön szinte kizárólag a mikroszkopikus tengeri élőlények állítanak elő.

A mintegy 120 fényévnyire található exobolygó egy vörös törpecsillag lakható zónájában kering, és az első jelentések szerint lehet, hogy hiceáni (vízből álló óceán, hidrogénben gazdag atmoszféra) világ.

Az észlelés 3 szigma statisztikai megbízhatósággal (nagyon ígéretes, de nem végleges) érkezett, de az újságok címlapjain már szerte a világban felpörögtek a találgatások a Földön kívüli életről. A különböző tudományágak tudósai most mérlegelnek: egyesek óvatosan optimisták a legújabb kutatásokkal kapcsolatban, míg mások – többségben – szkeptikusak.

Az asztrobiológiában borotvavékony a határ az érdekes és a rendkívüli között. A NASA úgy tűnik, elhatárolódik az „élet felfedezéséről” meg az „igazi bioaláírásokról” szóló találgatásoktól a The Washington Postban – vagyis a JWST adatai önmagukban nem eléggé meggyőzőek számukra. Joel Achenbach a Blueskyon azt írta, „egyetlen potenciális bioaláírás észlelése nem jelenti az élet felfedezését. Valószínűleg több, egymáshoz hasonló bizonyítéksorra lesz szükség a valódi biológiai aláírások megerősítéséhez és a hamis pozitívak kizárásához, esetleg több küldetésből származó független adatokra is.”

Mások nem annyira elutasítóak, Adam Frank, a Rochesteri Egyetem asztrofizikusa azt írja: „Ez nagyon izgalmas. A további adatok megcáfolhatják, de ez pontosan az az irány, amelyen az élet után érdemes kutatni.”

David Kipping, a Columbia Egyetem csillagásza azt írta az X-en, hogy „érdemes emlékezni, hogy a detektált molekula (DMS) nem feltétlenül jelent életet”. De azt is hozzátette: „Izgalmas, hogy a JWST egyáltalán érzékelni tudja ezt!”

A megfigyelések végül is elérték a statisztikai valószínűség „3 szigma” szintjét, írja a Cambridge Egyetem, vagyis 0,3 százalék a valószínűsége a véletlennek. Azonban ahhoz, hogy egy tudományos felfedezést elfogadottnak tartsanak, át kell lépnie az 5 szigmás küszöböt.