Tóth Ágnes
Máris látni fogják, mert éppen előhalászik a zsebéből egy noteszlapot és egy ceruzát, és rajzolni kezd az apró lapra, az ablak felé tekintgetve, ahol a halász iszogatja a sörét mosolyogva, ma ugyanis jó sok halat fogott, és sikerült eladnia mindet. Elemér vaskos nyaka előre hajlik, a homloka gyöngyözik. Nyelvét ki-ki dugja, azzal követi a rajz vonalát. Most éppen a halász orrát rajzolja, majd a szemét, állát és kész is van a portré. Kicsit eltartja magától és hunyorogva szemléli, aztán lassan felemelkedik a székről, és elindul a halász felé. Leteszi az asztalára a rajzot, megfordul és viszszamegy a saját asztalához. Leül és vár. Mindenkivel ezt csinálja. Lerajzolja őket, átadja a portrékat, nem szól egy mukkot sem, csak vár.
Ha akarnak, fizetnek neki érte egy féldeci vodkát vagy egy pohár sört, ha nem, akkor csak megköszönik. Nézzük meg, hasonlítanak-e a portrék azokra, akiket kiszemelt modellnek? Nos, bele lehet magyarázni, hogy igen. Főleg akkor, ha szemüvege vagy bajusza van az alanynak, mert az sokat segít a felismerésben. De ha őszinték akarunk lenni, el kell áruljuk, hogy minden alkotás, szinte kivétel nélkül, magára a rajzolóra hasonlít. Mintha Elemér saját magát örökítené meg, minden egyes alkalommal. Mintha minden emberben önmagát látná. Akár ha tükörbe nézne. Talán egy pszichológus ki tudná elemezni, meg tudná magyarázni, hogy miért is van ez így, de ebben a kocsmában nincsenek pszichológusok, sem műértők, sem kritikusok. Itt csak fáradt, borostás, italozó férfiak vannak, akik büszkék arra, hogy egy művész figyelemre méltónak találja őket, és megörökíti személyüket, még ha csak egy apró noteszlapon is.
Ettől az önbizalmuk erőre kap, és a napok súlyát könnyebben viselik. Ez pedig megér egy pohárka italt. És bár Elemér nem visel szakállt és a haját sem köti lófarokba, nem hord selyeminget, napszemüveget, sőt tarka sálat sem teker a nyaka köré, mint a művészek, mi tudjuk, hogy mégis annak mondhatja magát, mert ha képzőművészként nem is nyerne díjat, életművészként első lehetne.
Borítóképünk illusztráció