In memoriam Boros-Konrád Péter nagybőgőművész

Tóth Gábor

Boros-Konrád Péter nagybőgőművész halála, majd december 2-i temetése alkalmából tavaly nem született tudósító megemlékezés a Bihari Napló hasábjain, ezt most pótoljuk, ahhoz a kiegészítő hírhez, aktualitáshoz kapcsolódva, hogy e hét csütörtökén, a nagyváradi Rulikowski temetőben lehetőség lesz ismét nyilvánosan, közösségben megemlékezni róla. 

Izraelita hagyomány szerint a temetését követő hatodik héten, tehát 2022. január 13-án sírkövének felavatására és megáldására kerül sor a nagyváradi Rulikowski temetőben, 13 órai kezdettel. Akik tiszteletüket szeretnék leróni, azok számára 12 óra 50 perckor találkozó a Steinberger kápolna mellett, az ahhoz közel fekvő sírhely könnyebb megtalálásáért.

„Mi mindíg búcsuzunk. / Az éjtől reggel, a nappaltól este, / A színektől, ha szürke por belepte, / A csöndtől, mikor hang zavarta fel, / A hangtól, mikor csendbe halkul el (…)” – írta Reményik Sándor kevéssel több mint száz esztendeje, 1920-ban. 

Mintha nem lenne elég ámulnunk napról napra azon, hogy mi folyik a nagyvilágban, ugyanolyan tehetetlenül kell közvetlen közelről itt, a „kisvilágunkban” is, minduntalan ismételve, kényszerűen elménkbe és szívünkbe vésnünk a mulandóságot. Egyre-másra fogynak az igazi értékeket képviselt, régi váradiak, közélet, kultúra, de úgyszólván minden területről, olyanok, akik értékszemléletükkel, tartásukkal, hivatásukkal egész életükben szolgálták ezt a közösséget, fáradhatatlan tenni akarással, egyúttal még abban a meggyőződésben, hogy ez valóban egy közösség legyen, lehessen. Egy újabb váradi hang, amely 2021. november 27-én váratlan hirtelenséggel csendbe tért, most Boros-Konrád Péteré (1948–2021) és nagybőgőjéé volt. 2021 végére ismét egy hűséges filharmóniás zenekari tagé (1972–2009), még közelebbről pedig ismét egy Péteré, megint egy nagybőgősé – Kinda Péter nagybőgőművésztől márciusban kellett végső búcsút vennünk. 

Boros-Konrád Péter halála, majd december 2-i temetése alkalmából tavaly nem született tudósító megemlékezés a Bihari Napló hasábjain, ezt most pótoljuk, ahhoz a kiegészítő hírhez, aktualitáshoz kapcsolódva, hogy e hét csütörtökén, a nagyváradi Rulikowski temetőben lehetőség lesz ismét nyilvánosan, közösségben megemlékezni róla. Izraelita hagyomány szerint a temetését követő hatodik héten, tehát 2022. január 13-án sírkövének felavatására és megáldására kerül sor a nagyváradi Rulikowski temetőben, 13 órai kezdettel. Akik tiszteletüket szeretnék leróni, azok számára 12 óra 50 perckor találkozó a Steinberger kápolna mellett, az ahhoz közel fekvő sírhely könnyebb megtalálásáért. 

* 

A továbbiakban Boros-Konrád Péter életpályájának fontosabb állomásait a lehető leghitelesebb, legközelebbi forrásból adjuk közre, felesége, özvegye, Boros-Konrád Erzsébet zenetanárnő, operaénekes jóvoltából. 

„Boros Péter 1948. szeptember 3-án született Nagyváradon, Boros Endre újságíró, műfordító és Boros Zsuzsanna köztisztviselő elsőszülött gyermekeként. Tanulmányait a jelenlegi Ady Endre Líceumban kezdte, majd a VIII. osztálytól a Művészeti Líceumban folytatta. Ütős hangszereken szeretett volna tanulni, játszani, de éppen nem lévén tanár ezen hangszerekhez, a nagybőgőhöz tanácsolták. Bár nagyon megszerette méretes hangszerét, az ütők iránti szerelme elkísérte egy életen át, és ha a zenekarban ki kellett valakinek segíteni az ütős részleget, nagyon szívesen vállalta. Tanulmányait a Kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia nagybőgő szakán Major Ferenc irányítása alatt folytatta. Az egyetemi évek után a Nagyváradi Állami Filharmóniába kapott kinevezést, mely intézményhez egész munkássága alatt (1972–2009) hű maradt. Nyugalomba vonulása után még több éven át folytatta tevékenységét a Nagyváradi Állami Filharmóniában, majd huzamosabb ideig kisegítette az Aradi Állami Filharmóniát is. 

1979 novemberében Konrád Erzsébet zenetanárral kötött házasságot, ekkortól viselték a Boros-Konrád nevet. Egyetlen gyermekük, Pál, 1982-ben látta meg a napvilágot. Bár abban az időben (is) nehéz volt a megélhetés a filharmónia-tagoknak, de a szeretet, közös érdeklődés, kamarazenélés, munkavállalás segítette őket a nehéz időkben. 1990- től a felesége a Kolozsvári Állami Magyar Operaház szólistája lett, 1994-től pedig még a Partiumi Keresztény Egyetem két szakán is tanított. Ettől kezdve a mindent-megosztáshoz jött az ingázás, bemutatókon, előadásokon való kölcsönös részvétel, a két városban élés, majd 2003-tól a felesége doktori képzése Bukarestben a lehető legsűrűbbé tette az életüket. 

A muzsikálás szeretete azonban győzedelmeskedett, amikor művészkollégákkal 2005-ben megalapították a Hakeshet Klezmer Band nevű formációt. A zenekar 2006-ban a nagyváradi színház karácsonyi koncertjén mutatkozott be. 2007-re megjött a sok munka eredménye, amikortól egyik meghívás követte a másikat: a zenekar Nagyszebenben megnyitotta az Euroiudaica Fesztivált, majd Segesváron a Proetnica Fesztivált. 2008-ben meghívást kaptak a Tzfati (Izrael) Nemzetközi Klezmer Fesztiválra, majd 2009-ben a Bukarestben rendezett Jazz Meet Klezmer, az Osztrák Kulturális Fórum által szervezett fesztiválra. 

Innen az út egyenesen Buenos Aires argentin fővárosba vezetett, a Klezfieszta Fesztiválra, amelyre a tzfati sikeres szereplés nyomán jött a meghívás. Számos fellépés következett itthon és külföldön, de a legjelentősebb a nagyváradi Regina Maria Színház által előadott Hegedűs a háztetőn című musicalben való együttműködés lett, amely 2011–2018 között zárt pénztáras előadás volt, mind Nagyváradon, mind számos hazai és magyarországi városban. Mindezen elfoglaltságok mellett Péter volt a Nagyváradi Zsidó Hitközség kórusát kísérő, háromtagú formáció egyik alapembere a kezdetektől. A halálát megelőző napon is a feleségével még elszállították a nagybőgőt a zsinagógába, mert másnap előadás lett volna – helyette azonban már csak a magányos hangszer állt ott. Boros-Konrád Péter nagybőgőművész, 73 éves korában, visszaadta lelkét Teremtőjének. Barátságos lénye, vidám, kiegyensúlyozott, vicces természete, a régi és kortárs váradiak alapos ismerete, az, hogy mindenkihez volt egy kedves szava, anélkül, hogy bárkit megbántott volna, azt eredményezte, hogy kollégái és a környezetében mindenki szerette és tisztelte. A világ minden táján – Izráeltől Kanadáig, az Egyesült Államokig, Svédországig, Németországig, Magyarország- és Románia-szerte – voltak barátai, akik lelkében Péter elvesztése pótolhatatlan űrt hagy. 

Izraelita hagyomány szerint a Péter, zsidó nevén Pinchas ben Josef (1948– 2021) temetését követő hatodik héten, 2022. január 13-án, 13 órakor sírkövének felavatására és megáldására kerül sor a nagyváradi Rulikowski temetőben. Drága Péter, nyugodj békében!”