„Fényt hagyott maga után”

János Piroska

A 17 órától kezdődött, hamvasztás utáni nyilvános búcsúztatáson olvasmány hangzott el a Makkabeusok második könyvéből, valamint Szent János könyvének 11. fejezetéből, melyben Jézus így szól a testvérét, Lázárt elveszítő Mártához: „Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha”. Körner Anna 45 éves szolgálata alatt igyekezett fény lenni, a körülötte élőket átsegíteni a nehézségeken. Fényt hagyott maga után családjának, munkatársainak, Várad publikumának – mondta a vikárius. „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam” – mondja Pál apostol, és ugyanez érvényes Körner Annára is – jegyezte meg az atya, aki Sík Sándor piarista szerzetes versét idézte: „Igazad van, pajtás, cinege, cinege, / Egy fütty az ember élete. / Egy pici fütty az életem, / Elég az gondnak, hogy szép legyen! / Elég az gondnak, hogy jó legyek. / Mindenkinek, amíg lehetek.” Ez jellemezte Körner Anna életét: jóság, testvéri szeretet, szolgálatkészség, hűség. Nem volt túl hosszú élet, de értékes, példaértékű volt. „Csak így érdemes dolgozni: teljes szívvel, lélekkel és erővel, lelkiismeretesen és akkor a munka, amit végzünk, imádsággá nemesül” – tette hozzá, végezetül pedig egy, az Üzenet című verssel kívánt vigasztalódást a családnak: „Ha emlegettek, köztetek leszek, / ha imádkoztok, veletek vagyok, / ha rám gondoltok, mosolyogjatok, / emlékem így áldás lesz rajtatok.”

A gyászszertartást Szőcs Lőrinc megható, a bazilika csendjét betöltő hegedűjátéka, illetve a Kántorok Kórusának előadása zárta. Előbbitől a Közelebb, közelebb, Uram, hozzád! (Hadd menjek, Istenem, mindig feléd!) című keresztény himnuszt, a kórustól pedig Kodály Esti dalát hallhatta a gyászoló, végtisztességet tevő közösség.