Zene és irodalom viszonyáról is

A XXV. Festum Varadinum előrendezvényeként szombat délben úgynevezett Törzsasztal Juniornak (gyermekirodalmi összejövetelnek) biztosított helyszínt az Illyés Gyula könyvesbolt.

A programfelelős a Holnap Kulturális Egyesület és a Várad kulturális folyóirat volt, ezért Szűcs László főszerkesztő beszélgetett Molnár Krisztina Rita írónővel, költővel, tanárral nem csupán a Maléna kertje című meseregényéről, illetve a Kőház című verseskötetéről, hanem az életéről, tevékenységéről is.

A jelenlevők például megtudhatták róla, hogy a felsoroltak mellett múzeumpedagógiával is foglalkozik, melyet azért szeret, mert nincs meg az a rideg, intézményszerű számonkérés, hanem csak a befogadás és az átadás közös öröme érvényesül. Amúgy három fiúnak az édesanyja, de ezzel együtt, vagy talán épp emiatt annak idején ódzkodott attól, hogy csak ezért írjon gyermekverseket. Elsősorban költőnek tartja magát, és alapvetően kétkedő típus, nem teng túl benne az önbizalom, ezért például az említett meseregény írása közben arra gondolt: vajon nem követ el „őrültséget”, és csak az általa felállított „válságstáb” győzte meg őt arról, hogy jó úton halad.

Fontos a zene

Valószínűleg amiatt, hogy egy olyan családban nőtt fel, ahol a zenének fontos szerepe volt, az ő írásaiban is visszatérő motívum a zene. (A meseregénye melléklete nem csak recepteket tartalmaz, hanem zenei szerzemények szövegét is, a verseinek pedig mintha zeneisége lenne). Emellett glosszaként didaktikus széljegyzeteket is beiktatott a regényébe, arra törekedve, hogy olyan üzenetet közvetítsen, mely azt sugallja, hogy a körülöttünk levő világot örömként kell befogadni.

Bloggerként is ismerhetjük őt, melynek előtörténetéhez tartozik, hogy eleinte marslakóként élt az irodalomban, attól az ideától vezérelve, hogy csak a szövegei kell hassanak, háttérbe szorítva a személyes jelenlétet. A Műfordítók Egyesületének is tagja, és vágyai közé tartozik, hogy egyszer esszékötete jelen meg.

Ciucur Losonczi Antonius