Az utolsó vacsora miséje

Bevezetőjében Böcskei

László megyés püspök

arra emlékeztette a jelenlevőket:

nagycsütörtökön azt

ünnepeljük, hogy az Úr

Jézus megalapította az

oltáriszentséget, hogy nekünk

és a mindenkori hívő embereknek

lelki tápláléka

 legyen. Hálát kell adjunk neki

ezért a tettéért, hogy az

oltáriszentségben köztünk

maradt és mindig a rendelkezésünkre

áll. Köszönet illeti őt

azért, hogy az apostolain keresztül

ránk hagyta a szeretet parancsát annak

érdekében, hogy ez jelentse

életünk szépségét,

alapját és

mozgatórugóját.

Az evangélium Szent János

könyvéből szólt.

Prédikációjában az

egyházmegye főpásztora kiemelte: a

húsvéti három szent nap

kezdetén Jézus feltárta apostolai

előtt életének és

szenvedésének lényegét.

Egyszerű szavakkal jutatta kifejezésre azt

a sokatmondó valóságot, hogy

"vegyétek és egyétek",

"vegyétek és igyátok", "ezt

cselekedjétek az énemlékezetemre". A

nagycsütörtöki este

középpontjában két gesztus

áll: amikor Krisztus megtörte a kenyeret

és a tanítványain keresztül

tulajdonképpen felénk nyújtotta,

és az a jelenet, amikor megmosta az apostolai

lábát, alázata és szeretete

jeléül. E két gesztus egyazon

igazságot   fejez ki: azt, hogy

Jézus az önmagát

odaajándékozó Isten-ember, aki a

vele való közösségbe

hívott meg bennünket.

Oltárfosztás

A nagycsütörtöki meghívás

valójában Krisztus

végrendelete, melyet nem csupán az

apostolainak szánt, hanem minden idők

emberének, akit ugyanarra a szeretetre és

önátadásra buzdít, egy olyan

életre, melyben készek vagyunk arra, hogy

a Megváltónk mintája nyomán

megajándékozzuk egymást.

Jézus szeretete, mellyel

önmagát adta értünk, a modern

világban is békét ad. "A

kenyér és bor, illetve az alázatos

szeretet nemcsak jelek vagy szimbólumok, hanem

az emberrel vállalt közösség

megtapasztalt valóságai",

hangsúlyozta Böcskei László.

A szentmise az ilyenkor szokásos

oltárfosztással  

zárult, vagyis az elfogatásnak és

Jézus ruháitól való

megfosztásának jelképeként

minden díszt eltávolítottak az

oltárról, kihunytak a

székesegyház fényei és a

hívek csendben, elbocsátás

nélkül távoztak.

Ciucur-Losonczi Antonius