2020. 11. 21. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

Lehetne ez akár egy szicíliai maffiaregény címe, de nem, ez teljesen másról szól. Ez valamiféle hódolat Marco Rossi nagysága előtt. A magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya Bernd Storck teljesítményét is túlszárnyalva olyan tettet vitt véghez, amit évtizedek óta nem láttunk itthon. Egy naptári éven belül hétből hatszor a csúcsra járatta a csapatát, sikerrel vette az Izland elleni Eb-pótselejtezőt, és a Nemzetek Ligájában csoportelsőként végzett.

Szóval, igen, ez volt az olasz meló. Bontsuk ketté, nézzük az olaszt: leszámítva az emigráns magyarok, a Duna menti futballkultúrán nevelkedett elődeink úttörő szerepét az olasz futball felvirágoztatásában, Európa évtizedek óta a taktika felkent papjaként tekint Itália edzőire. Nem alaptalanul. A teljesség igénye nélkül Marcello Lippi, Fabio Capello, Arrigo Sacchi, Carlo Ancelotti jelentős nyomot hagyott (utóbbi persze ma is hagy) az európai futball történetében. Mindannyian a közösségépítéssel kezdték, aztán ezt meglocsolták egy-két taktikai finomsággal, és a világ a csodájukra járt.

Marco Rossi egyelőre a magyar (korábban a kispesti és a szlovákiai) drukkereket nyűgözte le az alkalmasságával. Bár ez túl profán az ő munkásságához, a nagyszerűség jobban illik az eddigi haditetteire. Nem volt könnyű dolga – nagyon nem.

Mesterien levezényelt egy fiatalítást, miközben az új labdarúgókat zökkenőmentesen illesztette be a gépezetbe.

Ma már senkinek sem tűnik fel a kiöregedőfélben levő, „leketyegő” Dzsudzsák Balázs és a korábbi alapember, a Leekens-érában csapatkapitány Kádár Tamás vagy a 2015-ös oslói hős Kleinheisler László hiánya. Rossi pillanatok alatt beépítette a Cipruson futballozó Szalai Attilát, megtalálta a későn érő Sigér Dávidot, felfedezte a 31 éves Könyves Norbertet, akiről nem átallotta azt mondani, hogy nem egy Van Basten, de nekünk ilyen harcosokra van szükségünk.

Az eredmények a kapitányt igazolták. Rossi nem takarózott a felkészülési idő rövidségével, megváltoztatta a 4-2-3-1-es hadrenden szocializálódott magyar válogatott felállását, megtalálta az ehhez a felálláshoz passzoló embereket. És mindenben, az új formációtól a vadonatúj embereken át az eredményekig bezárólag neki lett igaza. Az olasz meló bevégeztetett. Köszönjük meg Rossinak az áhítatos munkát, és vegyük tudomásul, hogy ha ő nem lenne, akkor minden bizonnyal még mindig csak ábrándoznánk az Eb-szereplésről és a Nemzetek Ligája-csoportelsőségről. Köszönjük, Marco! Grazie!