Robert C. Castel: Amerika visszanyerheti szuperhatalmi státuszát

Szolár Éva

Robert C. Castelt, korunk realista geopolitikai iskolájának egyik legnagyobb Kárpát-medencei és nemzetközi hatású gondolkodóját látta vendégül a Festum Varadinum rendezvénysorozat, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem meghívására. Az előadás helyszínéül a Partiumi Keresztény Egyetem díszterme szolgált, amely teljesen megtelt Bihar megye minden részéről érkező érdeklődőkkel. Az aradi származású nemzetközi szakmai-tudományos karriert maga mögött tudó és lapunk által gyakran szemlézett Castel Világrendváltás – útmutató a 21. századhoz címmel keretezte előadását. Az előadó végig többszempontú (politikai, diplomáciai, gazdasági, földrajzi) és többszereplős (Amerika, Oroszország, Kína, India, Ukrajna és Európa) szemléletet alkalmazott a kérdések megválaszolásában. Az előre strukturált előadásmódot felváltotta a párbeszédes interjú-formával, amelyet a nemzedékünket foglalkoztató közéleti és világpolitikai kérdései szerkesztettek. Persze számára ez nemcsak ismerős, de biztonságos terep is rendkívül mély, hiteles és szerteágazó felkészültsége okán. A beszélgetést előbb Pálfi József, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora és Szenkovics Dezső, a Sapientia EMTE Kolozsvári Karának dékánja, majd a közönség kérdései vezették végig. Az Izraelben élő előadó közérthetően, a szemléletek és álláspontok folyamatos ütköztetésével beszélt korunk geopolitikai aktualitásairól.

Kulcsrazárni a „kaput”

Nem kellenek a kacifántos magyarázatok a háború okainak magyarázatában – utalt az idealista szemléletre. Az Ukrajna ellen indított háború legfontosabb mozgatórugója a félelem volt. A magyarázat pedig egyszerű: Oroszország számára soha nem ért véget a hidegháború, egyre erőteljesebb és közeledő NATO-jelenléttel szembesült, amelynek a háború elindításával pontot akart tenni a végére. Ukrajna lerohanásával és kulcsfontosságú területek megszerzésével el vette a nyugati befolyás további terjeszkedésének utat biztosító „kapu”-t és jelenleg annak bezárásán dolgozik. A Nyugatot is hasonló érzések mozgatták: félelem a keleti veszedelemtől. Ezek az események tudatosították az egypólusú, amerikai dominanciájú gazdasági – a Bretton Woods-i Egyezmény után a Pax Americana elnevezéssel kialakuló – világrend összeomlását. 

A háború kitörése után a Nyugat kollektíve felsorakozott Ukrajna mellett, de az utóbbi hónapokban a közvélemény egy óvatos felkészítése zajlik tárgyalásos megoldásra – mutatott rá Szenkovics, utalva a meghatározó amerikai külpolitikai folyóiratban (a Council on Foreign Relations vezetőinek cikke a Foreign Affairs-ben) és a szakértői anyagokban megjelenő helyzetképek következtetéseire. Castel válaszában hangsúlyozta, hogy a Nyugat kiállása, mindössze a nyilatkozatok szintjén tapasztalható, de tényszerűen nem alátámasztható. Ezt magyarázva elmondta, hogy Ukrajna valójában Amerika számára nem fontos, periodikusan jelenik meg külpolitikai fókuszában (például középpontba került 2014-ben, illetve 2022-ben), de ez a figyelem könnyen elterelődik. Az amerikai külpolitikát formáló dokumentumokban nem kap helyet, így nincs ok arra következtetni, hogy „fontos” lenne. A tényleges döntéseket vizsgálva sem támaszthatjuk alá ezt a benyomást, hiszen Amerika képes lenne első vonalbeli fegyverekkel egyik-napról a másikra felszerelni Ukrajnát (mint ahogy egykor tette Izraellel), de ez nem történt meg. A szakértői vélemények óvatosabb hangütése arra is enged következtetni, hogy csökkenteni szeretnék a magasra helyezett elvárásokat (Ukrajna egyértelmű győzelme). Az ukrán közvélemény és vezetés elvárásai azonban nagyon magasan vannak, „olyan magas fára másztak, ahonnan nehéz lesz lemászni” – húzta alá. 

Békepárti start-up

A közelmúltban több béketerv alapjai körvonalazódtak (például Kína 12 pontos béketerve) és egyre több nemzetközi szereplő ajánlkozik közvetítőként is (például a magyarországi pápalátogatás után bejelentett Vatikáni békemisszió, de korábbról ismert Magyarország, Törökország ez irányú fejajánlása is). Castel kifejtette, hogy a közvetítők esetében előbb azt kell megvizsgálni, hogy mekkora morális súlyuk lehet a nagyhatalmi szereplők döntéseire, érdemes odafigyelni a római pápára. Ugyanakkor, egyértelmű az is, hogy Oroszországot csak Kína bírhatja rá előbb egy tűzszünetre, majd az esetleges tárgyalásokra. 

A háborús történetmondásban jó, ha vannak olyanok, akik máshogy látják a kérdést. Magyarország ilyen start-up, megingathatatlan békepárti álláspontjával – mutat rá az előadó, de ezt az uniós külpolitikai vétójog elvételével veszély fenyegeti és egyre inkább haladunk a véleménypluralizmus felszámolása felé. Emlékeztetett arra is, hogy az amerikai külpolitika doyenjét, a napokban századik életévét töltő Henry Kissingert is párfordulásra kényszerítették, aki visszavonta hónapokig hangoztatott álláspontját és „egy lépésre az örökkévalóságtól” életének tanításait is kétségbe vonta.

A 2024-ben esedékes amerikai elnökválasztás háborús impaktjával kapcsolatban elmondta, hogy látni fogjuk már a hajrában, jóval a választások lecsengése előtt az amerikai Ukrajna-politika változását. A két mainstream párt elnökjelöltjei színvallásra kényszerülnek, ennek keretében Joe Biden – aki a napokban jelentette be újraindulását – sem fogja tudni fenntartani jelenlegi külpolitikáját. Az elektorátusnak nem tudja elmagyarázni, hogy az emlékezetes afganisztáni kivonulás után miért nyit meg egy újabb „húszéves” háborút. Egy amerikai irányváltás Európára is káros hatással lehet, hiszen egyedül maradhat Ukrajna-politikájával – mutatott rá Castel. Oroszország szempontjából addig fog futni a háború, amíg el nem éri, hogy Ukrajna semleges legyen vagy egy orosz bázis – nyomatékosította az előadó, de azt soha nem fogják elfogadni, hogy NATO fennhatóság alá kerüljön. Jelenleg az orosz fél a „kapukat” ellenőrzi és a határait sikerült kiszélesítenie, a demográfiai tények pedig szintén az oroszok oldalán döntik el a háborút. 

Az új világrend

Castel más véleményformálókkal ellentétben úgy véli, hogy Amerika visszanyerheti szuperhatalmi státuszát, hiszen geopolitikai és demográfiai értelemben is „jobb lapot húztak”, mint a többiek. Oroszország és Amerika önellátóak és földrajzilag is rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, amelyek a nagyhatalmi státuszuk fenntartásához szükségesek. Kínának velük ellentétben komoly függőségei vannak és földrajzilag is korlátok közé van szorítva – utalt azokra a várakozásokra, amelyek Kína világbirodalmi felemelkedését jelzik. Szerinte ez egyértelmű gazdasági, demográfiai és földrajzi akadályokba ütközik. Mindezek mellett kiemelte a teopolitika jelentőségét: a vallás egy nép felemelkedésében valódi hajtóerő, majd szembe helyezte Kínát és Oroszországot, ahol az egyik ideológiai fenyegetést lát a vallásban, míg a másik a zászlajára helyezve erőt kovácsol belőle. Majd kitért az összetartó, erős belső kohézióval rendelkező nemzetek és a széthulló nemzetek 21. századi kilátásaira. Az egy-, két- vagy többpólusú világrend körvonalazódásával kapcsolatban kifejtette: ez nem lejátszott meccs. Akár nukleáris középhatalmak is feltűnhetnek, amelyekre aztán éppen atomtölteteik miatt nem lehet rákényszeríteni a nagyhatalmi akaratot. Végül, elmondta a háborús felekkel kapcsolatban, hogy várhatóan évszázadokig magukkal fogják hordozni a harctéren szerzett traumáikat.