Románia a szakadék szélén – Pap István kommentárja

Pap István

A koalíciós pártok megint nagyot buktak az államelnök-választáson. Crin Antonescut először Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke dobta be a köztudatba, mint lehetséges államfőjelöltet azt követően, hogy tavaly érvénytelenítették az akkor folyamatban lévő államelnök-választást. Kelemen több javaslatot is tett, de végül azért eshetett a választás Antonescura, mert ő tűnt az egyetlennek, akit mind a Szociáldemokrata Párt (PSD), mind a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elfogadhatónak tarthatott. Antonescu azonban az egész kampány alatt úgy viselkedett, mint aki nincs tisztában ennek a választásnak a súlyával. Ő egy jópofiskodó figurának akart látszani, és minden megnyilvánulásából kiérződött, hogy mennyire hízeleg a hiúságának az, hogy annyi idő után sem felejtették még el, sőt, komoly pártok ítélték meg úgy, hogy belőle államelnök lehet. Antonescu komolytalanságának talán legbeszédesebb momentuma az volt, amikor a választások éjszakáján, még mielőtt befejeződött volna az összes szavazat megszámlálása, gyakorlatilag mosolyogva bejelentette, hogy számára ez a választás véget ért, visszavedlik egyszerű állampolgárrá, ami ezek után történni fog a romániai politikai életben, az nem az ő dolga, és szépen kisétált a kampányközpontból, mint aki a lehető legjobban végezte a dolgát.

Kár volt a demokrácia megmentését egy ilyen emberre bízni, mikor a másik oldalon olyan cápák állnak, mint George Simion és Călin Georgescu. Az RMDSZ komolyan gondolta Antonescu jelölését, és megtette a kormánykoalícióval szemben vállalt kötelességét, mert valóban kampányolt a közös jelöltnek, ami meg is mutatkozott az eredményekben: Crin Antonescu tarolt a jelentős magyar lakosságú településeken az egész országban Kovásznától Biharig, Szatmártól Marosig. Ennek azért is érdemes örülni, mert George Simion nem tudta annyira elcsavarni a magyarok fejét, mint amennyire, úgy tűnik legalábbis, tavaly Călin Georgescu. Ennek oka lehet az, hogy a magyarok nem felejtették el Simionnak az úzvölgyi magyar katonatemető meggyalázását vagy párttársának, Dan Tanasănak a hosszú évek óta zajló magyarellenes aknamunkáját.

Az RMDSZ feladata világos: az elkövetkező napokban ugyanolyan elkötelezettséggel kell támogassák Nicușor Dant, mint tették azt Crin Antonescuval. Meg kell ezt tennie a pártnak, és meg kell tennie ezt az egész magyarságnak is, annak ellenére, hogy Dan győzelmi esélyei nagyon csekélyek. A gyakorlatban ugyanis minden a Szociáldemokrata Párt (PSD) szavazótáborán múlik, márpedig az sokkal inkább vevő a George Simion-féle üzenetekre, mint arra, amit Nicușor Dan képvisel. Nem is beszélve magának a PSD-nek a kétkulacsos politikájáról, mely hivatalosan ugyan Crin Antonescut támogatta az első fordulóban, de úgy istenigazából nem kampányolt neki, így a PSD-támogatói bázis szavazatainak egy része elszivárgott Victor Ponta, egy másik része pedig George Simion felé. Márpedig, ha a PSD nem vállalta teljes mellszélességgel Crin Antonescut, akkor Nicușor Dant még kevésbé fogja. Emlékezzünk csak vissza a tavaly novemberi államfőválasztásokra, amikor az első forduló lezárta után Marcel Ciolacu kormányfő nem azt mondta, hogy kiáll az akkor a második fordulóba jutott Elena Lasconi mögött, hanem a PSD szavazóinak a lelkiismeretére bízta azt, hogy kire szavaz a második fordulóban.

Ennek a politikának a jelei most is megmutatkoznak: a PSD nem akar állást foglalni, hanem kivárja a végeredményt, tudván tudva azt, hogy a PSD nélkül nem lehet jelenleg Romániában kormányt alakítani, így nekik tulajdonképpen mindegy, hogy Simion vagy Dan nyeri-e a választásokat, ők mindenképpen kedvező tárgyalási pozícióban vannak. Másrészt a PSD-ben hagyománya van annak, hogy bárkivel hajlandók kormányozni, holott ezzel az RMDSZ-t szokás megvádolni.

A feladat a lehető legtöbb emberrel megértetni, hogy most nem pusztán a hatalomgyakorlás a tét, a döntés arról szól, hogy akarja-e még Románia az euroatlanti integrációt. Persze, elképzelhető, hogy már nem akarja, és akkor kár is ágálni Simion ellen, hiszen ez esetben valóban a népakaratot fejezi ki a megválasztása. De ha van egy csipetnyi remény arra, hogy sok ember egyszerűen csak félreérti a helyzetet, és valójában nincs tisztában azzal, hogy miről is szól ez az államfőválasztás, akkor érdemes az elkövetkező pár napban mindenkinek tájékozódni és tájékoztatni embertársait. A baj az, hogy annyiszor elsütötték már azt a szlogent, hogy „ez egy sorsfordító választás”, hogy most, amikor valóban az ország sorsáról van szó, az emberek már csak a vállukat vonogatják beletörődésük vagy hitetlenkedésük jeleként. Ezen a beletörődésen és hitetlenkedésen kell felülemelkedni az elkövetkező napokban, hátha sikerül megmozdítani azokat is, akik az első fordulóban nem mentek el szavazni. Mert csak így van esély arra, hogy megóvjuk azt, amit ebben az országban harmincöt év alatt felépítettünk.