Képzőművészetről és annak befogadásáról – Ujvárossy László könyvbemutatója

Pikó Stefánia

Ujvárossy László Kortárs művészeti spektákulum című, tanulmányokat, esszéket, művészeti írásokat tartalmazó könyvét mutatták be a Léda-házban május 5-én, hétfőn, a Festum Varadinum előrendezvényeként. A kötet megismerése mellett a jelenlévőknek lehetőségük volt Ujvárossy László néhány képzőművészeti alkotását is megtekinteni, amelyeket a Léda-ház manzárdján helyeztek el. A Holnap Kulturális Egyesület által kiadott kötet szerzőjével Szűcs László, az Újvárad főszerkesztője, valamint a kötet szerkesztője beszélgetett.

A résztvevők megismerhették, hogyan áll a képzőművészethez Ujvárossy, milyen alapeszmék, gondolatok fontosak számára az alkotásban. A könyvbemutató előtt néhány perccel az alkotó aktívan érdeklődött a jelenlévők körében arról, hogy mit látnak, gondolnak a kiállított művekről, erre a későbbiekben reflektált is: „A nézőközönség a romantikát kaotikusnak vélte, tehát betegesnek, míg a klasszikus művészethez úgy állt hozzá, hogy az az örök szépség, tehát az egészséges. Ezt a szemléletet nagyon sok diktátor alkalmazta a művészetpolitikájában. Mindez teljesen megbolygatta a befogadás lényegét. [...] Duchampnak nagyon igaza volt, amikor azt állította, hogy a művészi aktusban nem egyedül ő a döntő. A mű akkor lesz befejezett, amikor megtörténik a befogadás. Az alkotás a külvilággal úgy kerül kapcsolatba, hogyha a néző látja, tehát anélkül nincs is művészet.” Hamar kiderült, hogy ez a szemlélet közel áll Ujvárossyhoz, örömmel érdeklődik az iránt, hogyan látják műveit, hiszen ahány ember, annyi interpretáció, azaz annyi tartalma lehet a műnek.

A befogadás, a nézők gondolkodása és kommunikációja az alkotásokról még nehezebbé vált a modern irányzatok megjelenésével, a dadaizmus, konstruktivizmus stb. kapcsán máig viták zajlanak arról, hogy mennyire lehet ezeket a műveket szépnek nevezni.

"Ha valamit nem ismerünk, vagy a megszokott normáktól eltérünk, és valami újat látunk, akkor azt nehezen tudjuk befogadni, és gyakran elutasítjuk. [...] Addig nincs baj, amíg valaki nem ezzel az elutasítással, utálattal áll hozzá a kortárs művészethez, hanem kíváncsisággal, alázattal – ha ez megvan, a befogadás is megtörténik.” – magyarázta, majd hozzátette, azért is érdemes befogadni a kortárs művészetet, mert az a legtöbb esetben a legégetőbb jelenkori problémákkal foglalkozik, így válik a művészet globálissá.

Mit tartalmaz a kötet?

Ujvárossy László 2002-ben kezdett el a Várad folyóirat grafikai szerkesztőjeként dolgozni, ugyanakkor 2010-ig a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem docense volt. A kolozsvári egyetemistákkal és kollégákkal 2002-ben jártak először a Velencei Biennálén, azóta minden alkalommal körbejárja a velencei pavilonokat, impresszióit pedig olvasmányos és szuggesztív írásokban osztja meg az egykori Várad, és a jelenkori Újvárad olvasóival. Gyakran látogat el más nemzetközi, valamint hazai kiállításokra, járt Európa legtöbb múzeumában. Beszámolói és egyéb szövegei, amelyek ebben a kötetben lettek összegyűjtve, korábban nemcsak az említett kiadványokban jelentek meg, olvashatunk írásokat a Kortársból vagy akár a Partiumi Egyetemi Szemléből.

A különböző beszámolók mellett a könyvben egy fejezetet szántak kortárs művészek portréinak, amelyek többek között Vincze Ottó, Molnár László József, Jakobovits Miklós és Ioachim Nika munkásságába nyújt értő betekintést. A kötet harmadik fejezete esszéket, tanulmányokat, előadásokat foglal magába, köztük megtalálható a nagyváradi 35-ös Műhely átfogó ismertetése.

A befogadó, az alkotó és a tanár – mindhárom a művészet iránti elkötelezettségről tanúskodik, és mindhárom bemutatkozik a Kortárs művészeti spektákulumban, amelyet laikusént is öröm forgatni.