Könyvbemutató: Váradtól Váradig

Ciucur Losonczi Antonius

A Holnap Könyvek kiadásában megjelent mű a humor, az irónia és az önirónia eszközeivel kínál betekintést a hatvanas-hetvenes évek világába, egy váradi zsidó család mindennapjaiba, a főhős életének kolozsvári, bukaresti kitérőivel. Kirajzolódnak az okok, amiért a magyar-zsidó értelmiségiek kénytelenek voltak elhagyni szülőföldjüket, illetve szuggesztív képet fest a kivándorlás és a nyugat-európai beilleszkedés viszontagságairól. Bíró Péter humorba csomagolja a nosztalgiát, de történeteiben felbukkan a szülőföld, a város iránti ragaszkodás, ismerős helyszínekkel, szereplőkkel és hangulatokkal.

Az egybegyűlteket – köztük Bíró Péter gyermekkori ismerőseit – Szűcs László, a kötet társszerkesztője köszöntötte. Arra hívta fel a figyelmet: a bemutatott könyv család-, kor- és várostörténet. Amikor korábban 33 epizódban közölték az erport.ro portálon, sokan reagálták rá, hozzászóltak, így bizonyára a nyomtatott verzió is érdeklődést vált ki az olvasók részéről.

A továbbiakban Simon Judit, a Váradtól Váradig másik társszerkesztője beszélgetett a szerzővel. Bíró Péter arról számolt be, hogy élvezetet is okozott neki az írás, nemcsak munkát jelentett számára, mivel sok régi szép emléke „visszajött”. Érdekességként megjegyezte: mivel magyar iskolába sohasem járt, és a szüleivel gyermekként, tizenhárom évesen hagyta el az országot, németül írta be a szöveget a számítógépbe, ami aztán le lett fordítva magyarra. „A begépelt kifejezések ugyan nem voltak eredendően magyar nyelvűek, a gondolataim azonban igen”, hangsúlyozta. Kitért arra is: bár több mint hetven éve, 1970-ben vándoroltak ki, a „váradisága” nem szűnt meg. Megmaradt például a szkepticizmusa, és szerinte ez egy váradi jellegzetesség. Először egyébként úgy volt, hogy Ausztráliába vándorol ki a család, de nem bánta meg, hogy végül Európában maradtak. 

Nincs oka amúgy a panaszra, hiszen boldog gyermekkora volt. Nem támadnak tehát kellemetlen érzései, amikor visszaemlékezett, sőt, remekül szórakozott, és a múltidézés újabb és újabb emlékeket hozott felszínre. Az első „kultúrsokk”, amivel szembesült külföldön, az inkább a kinti világ látványossága volt. Ebben az értelemben gyakorolt rá hatást a Nyugat fogyasztói társadalma, gyermekként a liberális életmód nem mondott neki túl sokat, magyarázta. Hozzátette: a kommunizmus idején is hazalátogatott, s látta, hogy a helyzet egyre rosszabb, az utóbbi években viszont azt tapasztalja, hogy Várad egy szépen fejlődő város. Persze sok mindent változott, nemcsak az emberek, hanem a város képe is.

A könyvből Firtos Edit színművész olvasott fel részleteket, a rendezvény végén a szerző dedikált.