Oratórium ősbemutatóját tartották Váradújvároson

Ciucur Losonczi Antonius

A 100. (hálaadó) zsoltár alapján hirdette az igét Dénes István Lukács püspökhelyettes. Mint a prédikációban elhangzott, azért választotta ezt, mivel benne van emberi létünk lényege: Isten teremtményei vagyunk, tőle függ az életünk, az ő kezében vagyunk. Ezért pedig hálával és köszönettel tartozunk neki, de ezt sajnos csak ritkán fejezzük ki. „Egy keleti monda szerint két angyal azt a feladatot kapta, hogy gyűjtsék össze a hálanyilvánításokat és a könyörgéseket, s vigyék fel a mennybe. Mit gondolnak, melyik kosár telt meg hamarabb? Amelyikben a kérések voltak”, fogalmazott. Holott, tette hozzá, keresztyénként tudnunk kell azt, hogy létezik a Mennyei Atyánk, akihez tartozunk, aki hazavár bennünket, akihez menekülhetünk, akinél vigasztalást lelünk. Ugyanakkor Isten a mi gondviselő, jó pásztorunk is. Törődik velünk, ott van mellettünk akkor is, amikor a halál árnyékának völgyében járunk. Nap mint nap megtapasztalhatjuk, hogy asztalt terít nekünk még a reménytelen helyzetekben is. És hálásnak kell lennünk neki azért is, mert közösségben lehetünk, egymásnak szolgálhatunk, mert talentumokat adott nekünk. A lelki ajándékokért, az anyagi javakért, de még amiatt is, hogy jótékonykodhatunk, figyelmeztetett a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője.

Az igehirdetést követően Berkesi Sándor Kossuth- és Liszt-díjas karnagy vezényletével, a nagyváradi gyülekezetek összevont énekkarának és a kántorok kórusának szolgálatával Gárdonyi Zoltán A tékozló fiú című kisoratóriuma csendült fel. Az orgonát Sárosi Dániel debreceni orgonaművész szólaltatta meg, szereplőként közreműködtek: Dénes István Lukács (az evangélista), a debreceni Arany János (Jézus), a váradréti Márkus Zoltán (a kisebbik fiú), az albisi Szatmári Elemér (a nagyobbik fiú), a mezőtúri Marczi Ernő (az apa) és a váradújvárosi Orosz Otília (a szolgáló).

A köszönetnyilvánítások rendjén Orosz Otília váradújvárosi kántor mintegy bizonyságtételként felidézte, hogy évekkel ezelőtt, egy kántorképzőn támadt az az ötlete Marczi Ernő tanárral közösen, hogy be kellene mutatni ezt az oratóriumot. Tavaly ősszel történtek az első lépések, s fokozatosan járták a grádicsokat. Nem volt könnyű feladat, de a kórus végül felnőtt a feladathoz. „Összehajolt” Nagyvárad és Debrecen, s Berkesi Sándor pedagógiai érzékének, sok évtizedes karvezetői tapasztalatának betudhatóan „megszületett a műhöz illő lelkület”, mindenki megértette a történet üzenetét, lényegét. „Áldásokat osztogatott nekünk az Úristen, csodák sorozatát élhettük át”, hangsúlyozta Orosz Otília.

A perselyes adományt a tragikus balesetben elhunyt Bíró István madéfalvi lelkipásztor családjának ajánlották fel.