A vincés család alapítójára emlékeztek Váradon

Ciucur Losonczi Antonius

A szentmise bevezető részében Vass Csaba lazarista szerzetes, Katalin-telepi plébános azt emelte ki: ezen a napon a világon sok százezren emlékeznek Páli Szent Vince áldozópapra, és próbálnak az ő példájából merítkezni. Egy nagy ünnep ugyanis akkor igazi, ha mindannyian részesei lehetünk, és megoszthatjuk másokkal. Ők is kihelyezték az oltár elé Páli Szent Vince képét, illetve a plébániatemplomban megtalálható a szobra, hogy jóságos mosolya új lendület ihletője legyen mindenki számára. Isten ugyanis időnként olyan tanúságtevőket küld, akiknek a lelkesedése másokra is átragadhat. Persze nem mindig könnyű odahajolni másokhoz, segíteni és megértő jobbot nyújtani nekik, de a szentek példája talán bátorítólag hathat.

Elmélkedésében Vass Csaba arra hívta fel a figyelmet, hogy Páli Szent Vince egy színes egyéniség volt – erre utalva helyeztek ki szándékosan színes gyertyákat az oltár elé. Sokszínűsége lehet, hogy időnként zavaró vagy újszerű volt, de ő úgy érezte, küldetést kapott Istentől, melyet teljesíteni akart.

A tisztelendő ezután négy téma köré csoportosította beszédét az ünnepelt szent élete és tevékenysége kapcsán. Az első a bennünk rejlő lehetőség – mint mondta, az egyszerű származás és környezet nem lehet mentség arra, hogy ne valósítsunk meg nagyszerű dolgokat. A második a bátorság – vagyis merjünk szembeszállni az igazságtalansággal, a merev keretekkel még akkor is, ha néha ezért megbélyegeznek bennünket, mert csak így tudunk előrehaladni. A harmadik tanács, hogy (jó értelemben vett) bármi áron valósítsuk meg Isten akaratát. A negyedik gondolat pedig az, hogy ha jót cselekszünk, akkor ha sok küzdelem árán is, de boldogok leszünk.

Szent Vince 1581. április 24-én született Dél-Franciaországban, az 1823 óta Saint-Vincent-de-Paulnak nevezett településen. Dax városában a ferencesekhez járt, később egyházjogot tanult Zaragozában, majd Toulouse egyetemén. Tizenkilenc éves korában szentelték pappá. 1617-ben a Chatillon-les-Dombes nevű plébánián megalapította az első Szeretetegyesületet, amelynek feladata a szegény betegek gondozása lett.

Szinten ebben az évben megszületett a Misszióstársaság, mely a szegény falusi nép oktatását tűzte ki célul népmissziók indításával, valamint a papság mélyreható képzését. A társaság anyaháza a párizsi Szent Lázár kolostor lett, innen származik a lazaristák elnevezés. 1633-ban Marillac Szent Lujza segítségével egy női közösséget is létrehozott, amely a Szeretet Leányai nevet kapta, közismertebb nevük: vincés nővérek. Szent Vince vezetésével így olyan közösségek alakultak, melyek felkarolták a szegényeket, az elhagyottakat és a betegeket, valamint foglalkoztak a gályarabokkal és az árva gyerekekkel is – ez utóbbi tevékenység különösen fontos volt a harmincéves háború (1618–1648) idején.