Gyászol a romániai magyar sajtó: elhunyt Szilágyi Aladár

A romániai magyar sajtó kiemelkedő alakja az Arad megyei Pankotán született 1943. szeptember 22-én. Pályája a Bihar megyei sajtóban teljesedett ki, de rögös és sajátságos volt életútja, amit beárnyékolt a kommunista diktatúra. Bár voltak írásai, amelyek már a múlt század hatvanas éveiben megjelentek a Fáklya napilapban, mivel azonban apja politikai elítélt volt, ezért nem egykönnyen publikálhatott, 1989 előtt gyakorlatilag nem is dolgozhatott a sajtóban. Ez a családi, politikai háttér volt az oka annak, hogy Szilágyi Aladár az egyetemet is csak nagy nehézségek árán tudta elvégezni, és nem is azt, amit szeretett volna. A câmpinai Energetikai Főiskolán lett képesített erősáram-technikus 1963-ban, és csak jóval később, 1972-ben szerzett filozófusi diplomát a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE), ezért is hívta magát később „elektrofilozófusnak”. Az 1989-es rendszerváltásig a nagyváradi Városi Közüzemek alkalmazottjaként kereste kenyerét, de a diktatúra idején sem szakadt el a kultúrától: egyike volt azoknak, akik a hatvanas évek végén létrehozták a nagyváradi Ady Endre Irodalmi kört, amelynek vezetőségi tagja is volt.

Szilágyi Aladár új élete, újságírói karrierje 1990 februárjában kezdődött az akkor induló Kelet-Nyugat irodalmi, kulturális hetilapnál, amelyet a Bihari Napló Kiadóvállalat adott ki. A hetilap megszűnése után lett a Bihari Napló állandó munkatársa, a szélesebb olvasóközönség is ekkor tanulta meg igazából a nevét, hiszen napi rendszerességgel megjelenő vezércikkei vagy Szaladár szignóval aláírt jegyzetei rendkívül kedvelt olvasmányélményei lettek Bihar megye magyar újságolvasó közösségének. Szilágyi Aladár kiemelkedően igényes publicisztikai tevékenysége mellett a szerkesztésből és a szervezésből is jócskán kivette a részét: 1992–1994 között a Bihari Napló főszerkesztő-helyettese, 1994-től 1996-ig pedig a Bihari Napló kiadóvállalat igazgatója volt, ezekben az években a kiadó több mint negyven kiadványának volt a szerkesztője. Újságírói rangját és szervezői kvalitásait igazoló tény az is, hogy 1996 és 2000 között a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének volt az alelnöke. Társadalmi szerepvállalásának fontos időszaka volt az 1991 és 1998 közötti hét esztendő, amikor a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főgondnoki tisztségével járó feladatokat látta el.

Szilágyi Aladár a kétezres években sem „vett vissza a tempóból”, sőt, újabb alkotói periódusába lépett 2003-tól, amikor a Várad című folyóirat, 2004-től pedig az Erdélyi Riport hetilap szerkesztője lett. E hetilap kiadójánál jelent meg első önálló riportkötete 2006-ban, és azóta az elmúlt tizenöt évben gyakorlatilag évente új kötettel jelentkezett. Szilágyi Aladár összes könyvét itt felsorolni természetesen lehetetlen, ezért csak jelzésszerűen említjük meg pár kötetét – A Klisszura titkai (2006), A nemlétezők lázadása (2009), A Veritá vándorai (2010) –, melyek közös jellemvonása a szerző imponálóan alapos felkészültsége, a riportok olvasmányossága és forrásértéke. A riport mellett Szilágyi Aladár kedvenc műfaja az elmúlt tizenöt évben az interjú volt: a történészekkel folytatott beszélgetéseit a Klió a tükrök labirintusában (2011) és a Mit akartak ezek a magyarok? (2015) című kötetek őrzik, míg a magyar írókkal készített interjúit a Kortárs, magyar című kötet foglalja egybe, melyet mindössze két héttel a szerző elhunyta előtt mutattak be. Szilágyi Aladár munkakedvére, munkaetikájára jellemző, hogy bár nem volt ereje személyesen elmenni a kötetbemutatóra, a technika segítségével megteremtett összeköttetés során mégis további terveiről beszélt: már elkezdte rendezni képzőművészeti tárgyú írásait, illetve elárulta, hogy szeretné, ha megjelenne a magyar nemzet nagy csatáiról szóló beszélgetés-sorozata. Ezeknek a terveknek a megvalósítása immár másokra vár. Szilágyi Aladár gazdag munkásságát az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) 2008-ban Spectator-díjjal tüntette ki, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége 2014-ben Sütő András-díjban, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége 2015-ben Aranytoll életmű-díjban részesítette.

Hetvenhét földi esztendő adatott meg Szilágyi Aladárnak, de élete, értékes, gazdag munkássága, szeretetre méltó alakja minden bizonnyal hosszú ideig megmarad az élők emlékezetében, ő maga pedig örök helyet vívott ki magának a romániai magyar értelmiségiek panteonjában. Nyugodjon békében!