Mindörökké

A Kolozsvári Állami Magyar Színház legújabb előadása Pour Toujours (Mindörökké) című produkció, melynek rendezője és díszlettervezője a francia származású, Amerikában élő Dominique Serrand.

Az általa rendezett darab sajátossága, hogy szöveg, forgatókönyv nélküli, mozgásra, érzelemre, emócióra, zenére, a színészek improvizációjára épül. „Végtelennek tűnő idők óta, korai gyermekoromtól fogva, az én agnosztikus, ennek ellenére spirituális hallásomat mindig felzaklatja a rekviemek hatalmasan lenyűgöző zenéje. Ez a halotti mise, amely a holtakat végső megnyugvásuk felé kíséri,a legnagyobb zeneszerzőket ihlette e rendkívüli, kísértetiesen szép kompozíciók megalkotására, melyeket máig hallgathatunk. Lenyűgöz az, ami e művészeket legkiemelkedőbb alkotásaik létrehozására ihlette.”

Zenére, mozgásra és látványra alapuló előadás

Az előadást megelőző sajtótájékoztatón a rendező kifejtette, hogy kiindulópontot jelent az, hogy egy csoport tehetséges színész nem külső támpont, hanem belső késztetés alapján improvizál. A szerep felépítése nem úgy történik, mint Shakespeare szövege alapián. Mert nincs szöveg. Az improvizáció különböző formáit  alkalmazzák. A színész kialakít egyelképzelést, majd ebből az elképzelésből szelektálnak.(?!) Kezdetben nem alkalmaznak zenét. A színészek adott térben téma alapján (élet, elválás, halál) mutatnak be helyzetet, történetet. Majd zenével társítják.  Az előadók egy adott színpadi térben tevékenykednek. Mindenik fejezetnek meg van a maga stílusa. A DominiqueSerrand által tervezett díszlet egyszerű hely, amely lehetőséget biztosít a színészeknek a mozgásra, a táncra. Lehet egy kávézó vagy terem, amely lehetővé teszi a színészi mozgást is. „Az elmúlt lét ünnepének e végső gesztusát a halál, az elmúlás és a veszteségek inspirálhatják”. Az ötletgazda szerint belső ötlet alapján improvizál. A színész kialakít egy képet, illetve egy  maszkot, a helyzetnek megfelelően. „… úgy éreztem, itt az alkalom egy olyan előadás megalkotására, amely a veszteségről, az örökre elmúltakról szól” írta D. Serrand a rendezői jegyzetben. Szerinte „Fauré, Bach, Mozart, Górecki és sok más kiváló szerző nagyszerű zenéjére- megható és erőteljes, olykor egyenesen mulatságos színpadi táncot hozunk létre, egy ódát, amely az élethez és az elveszített dolgainkhoz szól”.A töredékékből álló produkcióban a mozgás, a zene képezi az összekötő elemet.

A néző befogadó részvétele

Az előadásnak szüksége van a néző befogadó képességeire, gondolkodó hozzáállására. Bodolai Balázs rendezőasszisztens szerint nagyon érdekes helyzetet teremt, hogy nincs szöveg. Az improvizációk azonos hullámhosszát megtalálni nem is olyan egyszerű. Szerinte nehéz megtalálni a másik hullámhosszát.  Viola Gábor rendezőasszisztens számít a néző befogadó képességére. Kiemelte, hogy a látottakból mindenki a saját „személyes” egészet állíthat össze.

Szereplők: Albert Csilla, Francisco Alfonsín, Bodolai Balázs, Farkas Loránd, Imre Éva, Keresztes Sándor, Laczó Júlia, Orbán Attila, Ötvös Kinga, Sigmond Rita, Sinkó Ferenc, Varga Csilla, Váta Loránd, Viola Gábor. Jelmeztervező:CarmencitaBrojboiu. Videó: Peter Kosir. Rendezőasszisztensek: Bodolai Balázs, Viola Gábor. Ügyelő Györffy Zsolt, Böjthe Pál.

Dominique Serrand szerint az előadás érzelmeken alapszik, ezért is vonzza a közönséget.

Csomafáy Ferenc