Ezeregyév történelem táncban

Nagyvárad- Vasárnap este a VIII. Nyílt ablak Európára rendezvény keretében a budapesti ExperiDance Tánckar Ezeregyév című látvány- és táncszínházi nagykoreográfiájával felavatták a nyári színházat.

Igen látványos és színvonalas, a létesítmény kulturális rangjához méltó előadással avatták fel vasárnap este a várbeli nyári színházat, az immár hetedik alkalommal megszervezett Nyílt ablak Európára elnevezésű eurórégiós rendezvény keretében. A nézőteret zsúfolásig megtöltő közönséget Kovács Enikő színművésznő, a Nagyváradi Magyar Színház tagja köszöntötte, majd a Himnusz Szent László királyról című költemény hangzott el Kardos M. Róbert színművész tolmácsolásában.

Ünnepi beszédében Biró Rozália alpolgármester úgy fogalmazott: dicső múlt, heves küzdelem, sziklaszilárd akarat, haza- és emberszeretet türemkedik meg ég és föld között a nagyváradi vár falai közt. Ugyanakkor arra emlékeztette a jelenlevőket: 2006-ban Kiss Sándor, a Bihar Megyei Tanács akkori elnöke és az RMDSZ megyei szervezetének jelenlegi vezetője a szükségnek megfelelően indítványozta és elindította a nyári megépítésének folyamatát, mely arra hivatott, hogy „a védőbástya ölében” anyanyelvet, kultúrát és közösséget óvjon, ápoljon és erősítsen. Az álom aztán következetes lépések eredményeképpen megvalósult, a kezdeményezés életre kelt. Hozzáértő régész, történész és építészkezek munkájának betudhatóan nap mint nap feltárulnak a vár több száz éves kövei, falai, hogy büszkén hirdessék a folytonosságot és a megmaradást, csupán szemünk kell legyen a látáshoz, és történelemtudásunk a megértéséhez. Ezért mások mellett köszönet jár az Emődi-családnak, Jakabffy László mérnöknek, Lakatos-Balla Attila régésznek, Sárközi Zoltán városi tanácsosnak és az általa kigondolt Várszövetség valamennyi tagjának, Mihálka Nándor és Porsztner Kitti régészeknek, Kordics Imre kutatónak és Csokma József régészeti feltárónak. A felsorolt személyek erőfeszítéseit mintegy megkoronázza az a támogatás, amit a római katolikus püspökség és kiemelten Exc. Böcskei László megyés püspök nyújt a munkálatok elvégzéséhez. Az elöljáró végezetül arra kért mindenkit: töltsék meg élettel a várszínház falait, vezéreljen valamennyiünket Bethlen Gábor azon gondolata, miszerint „nem lehet megtenni mindent, ami kell, de meg kell tenni mindent, amit lehet”.

Ezeregyévnyi tánc

A Román Sándor által vezetett budapesti ExperiDance Tánckar Ezeregyév című látvány- és táncszínházi nagykoreográfiájának alapgondolata abból indult ki, hogy az életben betöltött szerepünket a bennünk élő jó és rossz keveréke határozza meg. Az egyén befolyásolja a közösségek és a társadalmak alakulását, ez a szerepvállalás pedig múltat, jelent és jövőt teremt, formálja történelmünket és történetünket. Ennek megfelelően a sodró lendületű, magával ragadó, közel másfél órás produkciót a fehérbe öltözött jó és a feketében megjelenő rossz folyamatos szembenállása jellemezte, miközben a különböző korszakokra jellemző zenei aláfestéssel és tánclépésekben megelevenedett előttünk a magyar történelem úgy, hogy mindaz, ami pozítivumot és előrehaladást jelentett (honfoglalás, a kereszténység felvétele és az államalapítás, a reneszánsz, az 1848-as forradalom és szabadságharc) a fehérbe öltözött jók, a negatívumot (török hódoltság, osztrák elnyomás, a két világháború) pedig a fekete ruhás szereplők testesítették meg. A magyar történelem viharait átélt, elcsüggedt emberpárnak az utolsó jelenetben végül a Teremtő súgja meg a további érvényesülés titkát. Ettől ők újra talpra állnak, s tovább vezetik az angyali és ördögi csapatokat, melyek harca valahol mindenkiben ott kavarog. A látványos és szép jelmezek, az egyszerre koppanó talpak, a precíz és pontos koreográfia méltán nyerte el a jelenlevők tetszését, akik hosszan tartó, álló tapssal juttatták kifejezésre elismerésüket.

Ciucur Losonczi Antonius