2010.08.22. 11:43

Ne ásítozzon a Váci utca

<p>Kolozsvári Magyar Napok egyik programja a Vállalkozói kollokvium: A kereskedelmi kamarák és a vállalkozói szövetségek szerepe a gazdasági kultúra fejlődésében.</p>

Résztvevők: Szatmári Kristóf, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, országgyűlési képviselő, Farkas Mária, a „Rajka Péter” Vállalkozók Szövetségének elnöke, Kerekes Sándor, a Kárpátia Magyar- Román Kereskedelmi és Iparkamara kolozsvári igazgatója.

A moderátor Mátis Jenő felvezető beszédében Magyarországon, Romániában működő Kereskedelmi és Iparkamarák fontosságáról beszélt, valamint arról, hogy a két ország vállalkozói miként használhatnák ki azokat az adottságokat, melyekkel rendelkeznek. Ezáltal lehetővé válik, hogy minél olajozottabban egymást megtalálják. Mindkettőjük érdeke a profit növelése és gazdasági élet felvirágoztatása.

Szatmári Kristóf, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, országgyűlési képviselő arra figyelmeztetett, hogy Kolozsvár stratégiai jelentőségű város a két ország gazdasági életében. A híd szerepének fontosságát taglalta. Híd a két ország magyarsága számára is. Nem csak most, de így volt ez 1920-ban is. Ahol van közvetítés, ott a rendszerek jobban működnek. Mennyire fontos Kolozsvárnak az a szerepe, mely a Székelységet és az alföldi magyarságot kötné össze.

A gazdasági kamarák ugyan olyan közvetítő szerepet töltenek be, mint a híd jellegű városok. A gazdaság nem működik jól közvetítők nélkül. Ebből a szempontból nagy feladat hárul a gazdasági kamarákra.

A világgazdaság válsága nem másról szól, mint arról, hogy Amerikát sokkal mélyebben érintette, mint a világ bármelyik részét. A világ nyugati fele nagyon sokáig a bankok által gerjesztett hitellel, fönntartotta azt az aránylag magas gazdasági prosperitást, amit egyébként valós beruházások hiányával, amint a válság is mutatja, nem lehetett volna megtenni.

A termelő gazdasági beruházások kiürültek Amerikai és az európai országokból, és Távol- Keletre kerültek. Az a pénzügyi lufi, amivel fönntartották a viszonylag magas prosperitást, az egyszerre kipukkadt.

Nyugat Európában is tendencia: be kell építeni a gazdaság és a társadalom közé olyan közvetítő intézményeket, amelyek valamilyen módon tudják kezelni ezt a problémát. A helyi gazdaságokat bizonyos szubvenciókon keresztül tudják támogatni. Egy családi vállalkozás nem fogja kivinni termelését. Még akkor sem, ha valamivel drágábban termel, mint Távol- Kelet. Ezeknek a támogatásában, Nyugat Európában nagyon fontos szerepe van az államnak. Vagyis az állam által támogatott gazdasági szervezeteknek.

A mai magyar gazdaságpolitikának is vannak konkrét tervei és vannak általános elvei, melyek szabályozzák, hogy lehet segíteni a mai magyar gazdaságot. Az egyik általános elv az, hogy a magyar gazdasági kamarák valószínűleg vissza fogják kapni azokat a közjogi feladatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy tudják a piacot szervezni. Mondott egy példát: Ausztriában, ahol jobban működik a gazdaság szervezése, ahol ahhoz, hogy egy bizonyos négyzetméteren felüli kereskedelmi egységet lehessen nyitni a helyi kamarának a véleményét is, ki kell kérni. Ha a kamara úgy látja, ez az új helység veszélyezteti a már meglévő kereskedelmi egységeket, akkor nem engedélyezi annak létrehozását.

Magyarországon az elmúlt 20 évben nem volt egy egészséges kereskedelmi politika, amikor bárki üzletet nyithatott. Az eredmény látható abból is, hogy a világhíres Váci utcában nem egy üzlethelység üresen tátong.

Ezek azok az anomáliák, melyeket az állam által ésszerűen felruházott kereskedelmi önkormányzat kellő képen tud kezelni. Eme problémák megoldásában fontos szerepük van a kamaráknak, de ezek mellett vannak konkrét tervei is, amik kimondottan a magyar kis és középvállatokat támogatják.

A főcél: kiépíteni egy olyan stratégiát, mely immunissá teheti az ország jövőbeni gazdasági mechanizmusát a gazdasági élet buktatóival szemben. Lehetővé teszi a Duna menti országok kamaráinak kiépítését. Az információ áramoltatását erősíti meg. Próbálják a gazdasági jellegű tapasztalatokat tovább adni, melyekből az együtt működő országok profitálhatnak.

Az idén ünnepli 170-ik évfordulóját a Monarchia rendszerben létrehozott kamarai rendszer. Kolozsváron is 1850-ben császári rendeletre hozták létre a kamarát.

Farkas Mária, a „Rajka Péter” Vállalkozók Szövetségének elnöke ismertetőjének elején megjegyezte, a Kolozsváron létrehozott kamara a harmadik erdélyi kereskedelmi kamara volt. Az információ századában még is felmerül, hogy juttassam el az információmat azokhoz, akik tagjai a „Rajka Péter” Vállalkozók Szövetségének? Ebben van nagy szerepe a Vállalkozók Szövetségének. Minél használhatóbb az információ, annál jobb az eredménye a vállalkozók között. Az információ fontosságát meghatározza, ne legyen elméleti szinten. Az első lépéseik egyike volt, ne csak termeljenek, hanem értékesítéssel is foglalkozzanak a vállalkozók. Bőven ecsetelte azt a tevékenységet, amit az EU- ba való belépés jelent. Mit is kell tenni. Végül is egy siker történetet hallgathattunk meg.

A válságnak a kis és középvállalkozók voltak a szenvedő alanyai. Ezen próbálnak segíteni. A vállalkozók csak akkor tudnak helyben maradni, ha van megélhetőségi lehetőség. Ebben a megoldásban szerepelt a kulturális és társadalmi tőke, melyek ismeretségi kapcsolatokból tevődnek össze. Ki kellene dolgozni Kolozsvár magyar gazdasági stratégiáját. A kiscsoport, nagy csoport együtt működése a közös hasznot, jelenti. Csak együttesen tudunk a gazdasági válságból is kilábalni. A civil társadalom feladata tanácsot adni, mit tegyünk saját érdekünkben.

Kerekes Sándor, a Kárpátia Magyar- Román Kereskedelmi és Iparkamara kolozsvári igazgatója elmondta Kolozsvár, mint kulturális főváros egyenlő távolságra van Budapest és Bukaresttől is. Ezért a város szerepe a két ország közötti viszonyban kiemelkedő. Egyenlő arányban vannak magyar és román vállalkozók. Sokszor beszélték meg fehér asztal mellett mit is, tegyenek. Az információszolgáltatásuk rendkívül értékes. A tapasztalatcsere állandóan folyik. A határ menti fejlesztés kiemelt szerepet kapott munkásságukban. Az őszi konferenciájukon a csúcstechnológia kérdése szintén kiemelt szerepet kap. Főcél, a vállalkozói kedv ne lanyhuljon. Ennek támogatása behatárolható. Köszönhetően annak, hogy a pénzforrást a Román állam elvette tőlük és beirányította saját feneketlen zsákjába.

Patrióta gazdaságot kellene folytatni. A saját érdekeiket kellene, nézzék. Nem az idegen tőkét kiszolgálni. A civil szervezetek szerepeit kellene növelni a gazdasági életben. Gazdasági törvények megfogalmazásába a kamarák elnökeit is be kellene vonni. Legyen beleszólásuk a gazdaságpolitikába. Akkor már tényleg van esély arra, hogy a vállalkozók érdekeit képviseljék.

Szatmári Kristóf szerint az az elmélet, mely kimondja: A piac, képes hosszú távon fenntartható fejlődést biztosítani megbukott. Akkor tud fenntartható fejlődést biztosítani, ha igen is vannak piackorlátozó, piac szabályozó törvényei, melyek az állam és a piac közé vannak beépítve. Ezzel egyébként Brüsszel is egyetért. Az aktív közvetítés az állam szerepét is jelentheti.

Kultúra és vállalkozói szféra viszonyáról kellene az eljövendő találkozón eszmecserét folytatni.

Csomafáy Ferenc