Átvilágítás vagy lejáratás

Veres Kovács Attila az erdon.ro kérdéseire válaszolva elmondta: „Én nagyon sajnálom Tőkés Lászlót, mert úgy látom, már csak egyetlen eszköze maradt a papjai és az egyháza ellen, és ez a szekuritáté és a kommuizmus ideje alatt kikényszerített vallomások. Másokat nagyon könnyű bemocskolni a mai társadalomban, és nem a munkájukat nézni, hanem holmi dossziék és kikényszerített aláírások és nyilatkozatok alapján ítéli meg és ítélteti el az embereket. Háron évig engem is próbáltak beszervezni, aztán hosszas zsarolás után, amikor már nem lehetett kitérni - házasságkötésem előtt pár héttel - akkor aláírtam én is. Nem mentem magam ezzel, de azért bosszúállás, és leszámolás íze van ennek a hajszának, amit Tőkés László folytat néhány lelkész ellen, mert nem nézi meg a körülményeket, amelyben születtek ezek az aláírások. Az, hogy egy lelkész, aki püspök is volt, ilyetén módon számoljon le, vagy álljon bosszút a kollégáin, ez embertelen” - fogalmazott a lelkész. Arra a kérdésünkre, hogy szerinte miért csak az ő és a Csomay Árpád dossziéját tette publikussá most, Veres Kovács így válaszolt: ez visszanyúlik a múltba, ugyanis amikor őt másodszor újraválasztották püspöknek, akkor volt egy beadványunk a zsinathoz, amelyet aláírtunk Csomay Árpáddal együtt, és ezt nem tudja Tőkés László elfelejteni. Mi akkor arra hivatkoztunk, hogy 90-ben volt egy zsinati döntés, mely szerint egy püspököt csak egyszer lehet újraválasztani, és mi szerettünk volna érvényt szerezni ennek a törvénycikkelynek. Azért van bosszúálló íze ennek, mert nem teljes a kép; el kellett volna kezdeni 1945-től napjainkig az átvilágítást, és nem csak szemecskélni, néhány papot lejáratni...”

Pap István