Kirándulás

2024.07.10. 08:25

Brassóban jártak a partiumi magyar nyugdíjasok

A Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülete július 4-én és 5-én kétnapos kirándulást szervezett Brassóba, a Csütörtöki Sétálók Nyugdíjas Egyesület meghívásának eleget téve.

Fotó: PMNYE

Szilágyi Ibolya

Útközben  meglátogattuk a keresdi Bethlen-kastélyt, melynek alapjait a 15. század közepén rakták le. Bethlen György és felesége, Nagykárolyi Klára 1559-ben átalakították, árkádos szárnnyal és saroktoronnyal bővítették. 1675-ben Bethlen Elek emelte erődítéseit és a bástyákat, amelyekből ma csak kettő áll. Ő írta meg a Bethlen-család történetét, mely a kastély nyomdájában lett kinyomtatva. Bethlen Farkas is itt írta meg Erdély történetét. A kastélyt 1948-ban államosították, a Bethlen-család a két világháború között költözött ki. Mint lenni szokott, a kastély állapota leromlott, bútorzatát széthordták. 2007-ben a Bethlen-család egyik ága visszakapta a kastélyt. 2008-ban ideiglenes múzeumot rendeztek be, 2012-ben régészeti feltárást folytattak, jelenleg 2014 óta a Dévai Szent Ferenc Alapítvány bérli a kastélyt. Szerintünk az egyik legszebb kastély, amit láttunk egy szépen rendben tartott kerttel, melyben faritkaságok találhatók.

Kora délután érkeztünk meg Brassóba, és találkoztunk Nádudvary Györggyel, aki felkísért bennünket a Cenk felső sétányára, ahol megismerkedtünk a Sétálókkal, akik idén 14 éves évfordulójukat ünnepelték. Bemutatkoztunk egymásnak, beszélgettünk, nótáztunk. A kellemes találkozó után néhányan elsétáltak velünk a szász evangélikus Fekete-templomhoz, mely Románia legnagyobb temploma, a legkeletibb európai gótikus alkotás. 1383 és 1477 között épült. A főhajó egyik oszlopán látható a Hunyadiak címere. 1542-ben lett az evangélikusoké. A templom több viszontagságon ment keresztül, hosszadalmas munkával 1969 és 1999 között állították helyre.

Fotó: PMNYE

Kissé fáradtan érkeztünk szálláshelyünkre, de a finom vacsorának, kényelmes  ágynak, majd pedig a bőséges reggelinek köszönhetően újult erővel indultunk neki a pénteki napnak. Először „Gyuri bácsival” találkoztunk, aki megmutatta a központban levő emléktáblákat (Bakfark Bálint, Mátyás király), a régi Tanácsházán levő városcímert. Bem József hatnyelvű emléktábájára koszorút helyeztünk, és elénekeltük a Himnuszt. Ezek után a Köszörű-patak partján tettünk egy sétát, mely velencei hangulatot árasztott. Eljutottunk a Cenk felső sétányára és a felvonóval a Brassó kilátóhoz. Kicsit nehéz volt az oda vezető út, de megérte. A kilátónál egy alkalmi zenésznek köszönhetően néhányan táncra is perdültek. Gyuri bácsi megmutatta, hol állt egykor az Árpád-szobor (1896). Ha már eddig utaztunk, nem hagytuk ki Brassópojánát sem, ahol megcsodáltuk a tájat, a sok szép épületet. Itt elbúcsúztunk Gyuri bácsitól és feleségétől, Marikától. Ezúton is köszönjük nekik a szívélyes fogadtatást, a segítséget!

Az idő elég gyorsan telt, igyekeznünk kellett, hogy elérkezzünk a fogarasi várba. A tatárjárás után a havasalföldi vajdák az elnéptelenedett várat a királytól 1464-ig hűbérül kapták és attól kezdve hol az erdélyi fejedelemség, hol a királyi udvar, hol örökösök és vajdák, de fejedelmi feleségek és még a törökök kezén is volt a vár. Maradandó nyomot a váron csupán néhány tulajdonos hagyott. A 15. században a kőből és téglából épült erődnek már volt négy tornya. 1528–1541 között Majláth István, aki később Erdély vajdája lett, a várat átalakította kastélyerőddé, majd Bethlen Gábor, Rákóczi György és Apafi Mihály idején is változtatásokat végeztek rajta. A várat 50-70 méter széles és hat méter mély vizesárok övezte, valóságos tó, melyet az Olt folyóból töltöttek fel. Szétszedhető híd vezetett át rajta a zömök kaputoronyhoz. A várat 1715-től egészen 1960-ig börtönként használták. Napjainkban múzeum, városi könyvtár és művelődési központ működik benne. A csodálatosan felújított vár lenyűgöző hatást keltett.

Meglátogattuk a fogarasi református műemlék templomot is. A város két korábbi református temploma közül az elsőt 1658-ban a tatárok, a másodikat 1704-ben Rabutin labanc generális lövette rommá. A reformátusok 1712-ben kezdtek hozzá az új templom építéséhez, amelynek költségeihez II. Apafi Mihály, több erdélyi református nemesi család és Constantin Brâncoveanu havasalföldi fejedelem is hozzájárult. 1750-ben a templom leégett. Helyreállítására 1757–1758-ban került sor Árva Bethlen Kata támogatásával. 1768-ban a tornyot egy szinttel megemelték, és ekkor kapta az óraszerkezetet is. 1872-ben kijavították toronysisakot, 1886 körül elkészült a templom orgonája, és átalakították a templom belsejét. Láthattuk a miseabroszt, mely Bethlen Kata saját kézzel készített esküvői palástjából készült. Az udvaron található a síremléke is. Mint érdekesség, megszemlélhettük Rákóczi György énekeskönyvét. Köszönjük Ambrus Mózes lelkipásztornak a szíves fogadtatást, a részletes ismertetőt és a vendéglátást. Jó volt együtt lenni, köszönet a kiránduláson résztvevőknek!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!