Vizet szenteltek a nagyváradi székesegyházban

Ciucur Losonczi Antonius

A szentmise bevezető részében Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: január 6-án Urunk megjelenését, közismertebb elnevezéssel vízkeresztet ünnepeljük, mely tovább vezet bennünket karácsony titkának a megértésében. Ez az egyik legrégebbi ünnep az egyházban, eleinte ekkor volt karácsony, és a keleti keresztény egyházak közül egyesek még most is január 6-án ünneplik ezt.

Krisztus Betlehemben megszületett értünk, s ezzel új időt hirdetett az emberiségnek. S ez az új kezdet egyúttal egy új lehetőséget is jelent, mely évszázadok óta hangzik hívó szóként – így a mai világban is –, hogy keressük és fedezzük fel a mi életünkben a Megváltót, ahogyan a napkeleti bölcsek is követték a csillagot. Isten ugyanis nem nézi gyarlóságunkat, kicsinységünket, netalán érdemtelenségünket, hanem megszólít és vár, kimozdít bénító mozdulatlanságunkból, hogy megtaláljuk őt és egymást. A víznek a megáldása ugyanakkor lelki felfrissülésünknek a szimbóluma, és azért hintjük magunkra is, hogy ezáltal jelezzük: a megújulás mellett döntöttünk, hogy megtisztuljunk mindattól, ami beszennyez és akadályoztat abban, hogy a békét, az örömöt, a szeretetet hirdessük a világban, hangsúlyozta a váradi egyházmegye elöljárója.

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Elmélkedésében Böcskei László arról beszélt: vízkereszt ünnepe segít nekünk megérteni azt, hogy mi van a betlehemi barlangistálló meghitt hangulata mögött. Életünk folyamán sokféleképpen megnyilvánul az a vágy, hogy elinduljunk és megérkezzünk valahová, hogy keressünk és megtaláljunk valamit, magyarázta. Ez bizonyos értelemben életünk erőt adó motorja, ugyanakkor nagy kihívása is, hogy elhagyva a megszokottat és lemondva addigi biztonságunkról, felkerekedjünk azért, hogy találkozzunk az igazival, a végtelennel. A messzi távolból érkezett napkeleti bölcsek is mint zarándokok és vándorok keresték az örökkévalót. Feladtak mindent azért, aki önmagát és a végtelent adta nekünk. Így lépnek be a mi életünk színterébe is, hiszen bár időben és térben távol vannak tőlünk, mégis a hivatásuk (a Messiásnak a keresése) révén közel állnak hozzánk, mert a megváltás Istennek mindig aktuális ajándéka. S ily módon a vízkereszt tulajdonképpen a meghívás ünnepe is, amikor felismerjük Isten jeleit, az új utakat, vagyis a megbocsátás, a kiengesztelődés, az elfogadás, a kölcsönös bizalom, az egymás felvállalásának a gyakorlását jelentő utakat járva. Küzdelemmel, helytállással, tanúságtétellel, ahogyan a napkeleti bölcsek is tették, a Heródes-típusú emberek ellenpólusaiként, fogalmazott a főpásztor.