Finn zenei miniatúrák szóltak a nagyváradi római katolikus püspöki palotában

Tóth Gábor

Finnországból három évtizednyi tanítás, koncertezés után a közelmúltban települt haza az eseményt kezdeményező, az északi vidéken megismert és elsajátított repertoárból válogató Oszaczky Andrássy Katalin zongoraművész, aki most közös baráti zenélésre mozgósította generációtársait is, egykori váradi kollégákat, köztük az általunk közelebbről ismert itthon maradtakat, illetve egy szintén külföldön kiteljesedett pályatársat, fellépési sorrendben: Thurzó Sándor Józsefet (brácsa), Murja Ludovicot (hegedű, aki hosszabb németországi zenei pályafutás után tért haza 2000-ben), Marcu Ágnest (cselló) és Jámbor Fekete Erzsébetet (zongora, négykezes). Ennek a finn zenei összeállításnak egy árnyalattal bővebb változata tavaly május 25-én is elhangzott már a nagyváradi Posticumban.
Ingyenes belépésűre hirdette meg a mostani koncertet az eseménynek otthont adó Nagyváradi Római Katolikus Püspökség. Telt ház volt, nagyjából 100 főnyi hallgatóság, néhányan már ülőhelyet sem találtak maguknak. A bő egyórányi válogatás főként a romantikus, ill. késő- és utóromantikus finn miniatúrák világába nyújtott betekintést, időben számolva ennek felét tette ki az első körben elhangzó 13 kisebb lélegzetű zongoradarab, Oszaczky Andrássy Katalin játékával. Főként a melankólia, elégikusság és a ternáris metrikus alaplüktetés dominált, ez utóbbi, állandósult keringőjellegénél fogva némileg egyen-szalonirányba ringatta a zenei mondandót, talán egyetlen darab tért el az összhangvételtől, a kissé impresszionista színvilágba merészkedő Selim Palmgrén Májusi éjszakája, ami igazán felüdülést jelentett utolsóelőttiként ebben a témablokkban. Eztán is Oszaczky Andrássy Katalin maradt a zongoránál, de sorrendben Thurzó Sándor József, Murja Ludovic, Marcu Ágnes és Jámbor Fekete Erzsébet csatlakoztak hozzá hangszeres partnerként.
A művészeket röviden bemutató programlapon sajnos csak a zongoradarabok kaptak említést, a szívélyesen meginvitált hallgató pedig ugye mégsem ismerheti fejből a teljes finn zeneirodalmat, ezért, s persze dokumentálás végett is, a zongorás művek felsorolását követően kiegészítést adunk a többi megszólalt hangszeres tételről is. Zongorán szólt tehát: Merikanto Valse à la Chopin (no. 5 az op. 6-os Öt zongoradarabból), Gondoladal, Valse lente op. 33; Sibelius Valsette és Dal szöveg nélkül (no. 1–2 / Tíz lírai gondolat, op. 40), Souvenir (no. 3 / Nyolc rövid darab, op. 99), Impromtu (no. 6 / Hat impromtu, op. 5), Keringő (no. 5 / Tíz zongoradarab, op. 24), Altatódal (op. 40, no. 5), Kuusi / A fenyő (no. 5 / A fák op. 75); Kaski Yö meren rannalla / Éjszaka a parton (no. 1 / Három zongoradarab, op. 34); Palmgrén Toukokuun yö / Májusi éjszaka (no. 4 / Tavasz, op. 27); Sibelius Románc (no. 9 / Tíz zongoradarab, op. 24). Brácsával Sibelius Valse triste, op. 44, no. 1 (szerzői kivonat a Kuolema / Halál kísérőzene nyitószámából). Hegedűvel Sibelius op. 81-es Öt darab hegedűre és zongorára ciklusából: no. 2. Rondino és no. 3. Keringő. Gordonkával: Sibelius Románc (no. 2 / Négy darab, op. 78), Elégia (no. 2 / II. Keresztély király szvit, op. 27), Kuusisto Consolation / Vigasz(talás) (no. 1 / Románcok, op. 32). Végezetül zongorán négykezes változatban: Sibelius Finlandia.
Értékeljük a zongora jelenlétét a koncerten, hiszen volt rá példa az utóbbi időben, hogy a helyszínválasztások miatt csak digitális hangszeren hallhattuk Oszaczky Andrássy Katalint játszani. Lám, rögtön fel is merül, hogy Váradon nincs állandó zongora számtalan olyan kulturálisan aktív térben, ahol egyébként alkalomadtán szükség lenne rá. Az már persze más kérdés, hogy itt és most miként idomult a barokk környezethez ez a repertoár-megközelítés és akusztikailag magának a zongorának az aktív jelenléte.