A Szigligeti Színházban vettek végső búcsút Miske László Jászai Mari-díjas színművésztől

János Piroska

Miske László színművész március 29-én, életének 90. évében hunyt el, a nagyváradi színházkedvelő közönség, mindazok, akik ismerték és szerették, május 10-én, szombaton vehettek végső búcsút a Szigligeti Színház örökös tagjától. 
A méltóságteljes megemlékezésen Hajdu Géza olvasta fel visszaemlékezését. „Milyen különös a Sors! Csorja Ádám „hamma” hazajött az anyaszínházba az Ősvigasztalásból, hogy búcsút vegyen kedves közönségétől, ahol annak idején vétetett. Csorja Ádámnak bűnhődnie kellett, mert ősi szokás szerint Ambrus bátyjának holttestét elégette. Miske Csorja Ádámjában beteljesedett az ősök sorsa. Most az ő »hammát« álljuk körül, hálával és megilletődéssel. Miske László Jászai Mari- és életműdíjas, a Szigligeti Színház Örökös tagjának volt honnan meríteni. A pályakezdő fiatal színészt Szigligeti Háza az ölébe vette és elringatta, mintegy jutalmul azért a sok-sok művészi pillanatért, melyekkel megörvendeztetett bennünket, akik tanúi lehettünk művészi pályája kibontakozása, fejlődése, majd virágba borulása csodájának” – fogalmazott.

Miske László 1935. szeptember 18-án született Zalán, Kovászna megyében. Középiskolai tanulmányai után teológiát végzett Kolozsváron, két évig lelkészként szolgált egy közép-erdélyi kis faluban. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben (ma Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem) 1966-ban végzett, majd a nagyváradi színházban játszott 1966 és 1987 között. Rövid kolozsvári és miskolci kitérő után 1992-ben a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, ahol 2023-ig volt tagja a színtársulatnak.

„Miske László a Ruy Blasban – Don César de Basan szerepében – lopta be magát a (nagyváradi – szerk. megj.) közönség szívébe; különösen nagy befogadásra talált a női lelkek tárházában. Egymás után jöttek a nagy szerepek az Amerikai Elektrában, a Hadgyakorlatban, a Barbár komédiában, az Álomhajóban. És jött Balázs a Nem élhetek muzsikaszó nélkülben, jött Liliom, az Igazgató a Bosszúálló kapusban, jött Csongor. A vízválasztó, a magyar drámairodalom nagy szerepe Madách Imre Ádámja Az ember tragédiájából, Csíky Ibi Évája mellett, Szabó József víziójában. (…) Nagy szerepei közé sorolható Szakhmáry Zoltán (Úri muri), Paál Károly (Döglött aknák), Stomil (Tangó), Góré (Stílbútor és fakereszt), Felméry Kázmér (Napos oldal), Noé (Jóreménység bárkája), Ádám (Káin és Ábel), Theseus (Szentivánéji álom), Starbuck (Esőhozó ember), Prédikás (Vidám sirató), Astrov (Ványa bácsi), James Tyron (Utazás az éjszakában), Főpap (Rock Passió), Indián (Száll a kakukk fészkére), hogy csak a legnagyobbakat említsem. Ezekhez társulnak még rendezései: Boldog nyárfalevél, Helló, én voltam az anyu! Bányai Irénnel, Mezítláb a hóharmatban, Kakukkfészek. Mindez a felsorolás Miske László hatalmas munkabírását próbálja bemutatni. Egy egész színházat vitt a hátán, és nem is akármilyen színvonalon. A hat erdélyi magyar színház kiválóságainak egyike volt” – idézte fel Hajdu Géza a néhai színművész főbb szerepeit és rendezéseit. (A teljes visszaemlékezés ezen a linken keresztül érhető el.)

Kiss Törék Ildikó színművész megemlékező beszédében rámutatott, Miske László debreceni élete során sem vált hűtlenné a Körös-parti városhoz. „Sok évtizeddel ezelőtt, a Liliom váradi előadásán a lányodat játszottam, akihez visszatér Liliom az égi országból, hogy valami jót tegyen. Ehelyett megüti a kislánya kezét, amire a darab szerint a kislány azt mondja: »nem fáj«. A kollégák örömére nagyokat ütöttél a kezemre, olykor a nyoma is meglátszott, és nekem pisszenés nélkül kellett mondanom, hogy nem fáj. Most nagyon nagyot ütöttél mindnyájunk lelki tenyerébe és ez most nagyon fáj, de emléked velünk marad. És ha az égi társulat és az egek Ura olykor majd elenged és a szellemlétből meglátogatsz bennünket, érintsd meg lelkünket, hozd el nekünk újra a szeretet himnuszát, hogy erősíthesd rád emlékező földi játszótársaidat” – fogalmazott.

A jelenlévők egy-egy szál virággal rótták le kegyeletüket a színház előcsarnokában felállított ravatalnál, a temetést családi körben rendezik meg.