A magyar színház is felavatta az új váradi stúdiót

Pap István

Ünneplésre ad okot az a tény, hogy ismét van stúdiószínház Nagyváradon, melyet a Szigligeti Színház is használhat. A társulat március 8-án avatta fel a színjátszó teret, melyet hosszas, mintegy tíz évnyi huzavona és építkezés után alakítottak ki az egykori Transilvania moziban. A szerda esti ünnepség Szigligeti Ede szobrának megkoszorúzásával kezdődött este fél hétkor, hiszen a magyar népszínmű megteremtője 209 évvel ezelőtt, 1814. március 8-án született Nagyváradon. A váradi színtársulat Molnár Ferenc klasszikus vígjátékát, a Játék a kastélybant adta elő a stúdióavatóra. Az előadás megkezdése előtt Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház igazgatója szólt a közönséghez. „A nagyváradi magyarság szeret ünnepelni. Nem szalasztanánk el egyetlen alkalmat sem. Így történik ez most is, amikor nemcsak névadónk, Szigligeti Ede születésének évfordulóját, de új stúdiónk avatását is egy napon ünnepeljük” – fogalmazott.

Közös ügy

Az igazgató a továbbiakban hangsúlyozta: „A nagyváradi színház önállóságának megtartása, megvédése közös ügyünk. Lehet a tartalmat illetően minőségi, műfaji vitákat folytatni, de ez a vita nem akadályozhat meg minket abban, hogy tisztán lássuk tizenkét év után is, hogy a nagyváradi magyar színjátszás önrendelkező kell legyen, mert csak így érhet el eredményeket és csak így szárnyalhat. Ugyanis eleget ült kalitkában ötvenöt évig. És ez a mi közös ügyünk. (…) Ha a mi színházunk ügye mindannyiunk érdeke tud lenni, még van remény, hogy továbbra is egy asztalhoz tudunk ülni mind, akiknek közös emlékünk, múltunk van több évtized távlatában itt Nagyváradon. (…) Építsünk tovább közösen egy várost, egy Nagyváradot, vigyázzunk szobrainkra, emlékhelyeinkre, egymásra is, talán így egyre többen maradunk itthon. Hozzunk létre több kulturális teret, hiszen ha ezek azok a helyek, ahol találkozhatunk, akkor nem kérdés, hogy szükség van rájuk. Kérem közösségi szereplőinket, virtuálisan mind öleljük át, amit eddig elértünk, és építsünk védőláncot köré. Nemcsak Szigligeti szobra, a színház, az új stúdió, a magyar iskolák, magyar egyházaink, de mindennapjaink köré is. Így lesz biztonságosabb, élhetőbb a holnap itt, Nagyváradon. Örüljünk együtt az új stúdiónak is, melynek építése tíz év után befejeződött, és köszönet érte a város és megye egykori és jelenlegi politikai szereplőinek, hogy úgy döntöttek, a mi kezünkben jó helyen lesz. Köszönjük a megelőlegezett bizalmat, igyekszünk értékes tartalommal megtölteni ezt a színházi teret is”.
A Játék a kastélyban című vígjátékot Balogh Attila rendezte, a társulat nagy sikerrel játssza tavaly május óta, és ezúttal is nagy sikert aratott. A darab végén a közönség tapsa közepette az előadás férfi színészei nőnap alkalmából egy-egy szál virágot nyújtottak át a közönség soraiban ülő hölgyeknek.

Az új helyszín

Arról korábban is írtunk, most pedig megismételjük, hogy a terem akusztikája nagyon jó, minden tisztán hallható. Ehhez hozzá lehet tenni, hogy a széksorok közötti szintkülönbség is megfelelő, vagyis mindenhonnan jól belátható a színpadtér. Az egyetlen, elsőre kellemetlen furcsaság az, hogy nagyon szűk a bejárat a nézőtérre, és az is meghökkentheti a régi váradiakat, hogy milyen kicsi térré alakították át az egykori Transilvania Mozi tágas és nagy erkéllyel is rendelkező termét. Azt majd a jövő tapasztalatai mutatják meg, hogy kellő számú mellékhelyiséget terveztek-e a létesítményhez, a szerdai előadás szünetében mindenesetre sorok alakultak ki ezek előtt. A kis színpadtérhez viszonyítva túlságosan is nagynak, tágasnak hat az előtér, melynek rikító fehérsége meglehetősen steril hangulatot áraszt, ezt még szokni kell. De a tágas előteret nagyszerűen ki lehet használni, mint ahogy tették azt szerdán este is az előadás után, amikor a színház borkóstolóval kedveskedett a közönségnek.

A színházavató ünnepségsorozat egyébként egész héten folytatódik, a következők szerint: március 10., péntek, 19 óra – A Schmürz – a Nagyvárad Táncegyüttes táncszínházi bemutatója, rendező-koreográfus: Györfi Csaba; március 11., szombat, 19 óra – Székely Csaba: Bányavakság, r.: Hunyadi István; március 12., vasárnap, 17 óra – Gianina Cărbunariu: A tigris – utána kerekasztal-beszélgetés. R.: Tóth Tünde.