Ady-versek szimfonikus zenekarral a váradi Szigligeti Színházban

Különleges, nagyszabású irodalmi-zenei produkciót mutatnak be 2022. november 18-án, pénteken 19 órától a nagyváradi Szigligeti Színházban. Lennék valakié – Ady Endre versei szimfonikus zenekarra írva, énekelve és szavalva. A koncerten közreműködik a Capella Istropolitana és a Szlovák Nemzeti Színház Operájának szimfonikus zenekara Cseh Tamás vezényletével, valamint a szlovákiai magyar kulturális élet tehetséges művészei, Mórocz Virág énekes, Szebellai Dániel és Tóth Károly színművészek, valamint Győrből Baross Loretta operaénekes. A zeneszerző, Pető Zoltán Bihar megyei, margittai származású. Vele beszélgettünk.

Lejegyezte: Antal Ágota

– Ady Endre születésének 145. évfordulójához közeledünk. Ön szerint miért időtállóak, miért tudnak aktuálisak lenni Ady versei a mai korban ugyanúgy, mint száz évvel ezelőtt?

– Hofi Géza hasonlatával élve: azért, mert Ady aktuális, nem Ady a felelős. A vágyak, bűnök félelmek, amelyek ma is jelen vannak, mind fellelhetők Ady verseiben. A szenvedés is ugyanaz, legfeljebb inkább a felszínen mutatkozik meg, és így felnagyítódik az emberek szemében, még akár az a fájdalom is, ami lényegében nincs is. Az igazságtalanságot is megírta Ady, talán ráérzett az igazságra. Épp ezért az emberek ráismernek önmagukra Ady verseiben. Minden, ami most történik, egy rongáltabb megnyilvánulása az ő korában lévő történéseknek, ezért a versei még aktuálisabbak, mint akkor voltak. A kínai hagyomány szerint 3000 éve beléptünk a sötét korszakba, így nincs sok különbség a most vagy 100 évvel ezelőtti sötétség közt. Ady versei által rámutat azokra a fáklyákra, amelyeket meg kellene gyújtani. Nem feltétlenül az életünk jobbá tételéért, hanem, hogy jobban rálássunk a saját helyzetünkre.

– Hogyan született meg a gondolat, hogy zenét szerezzen a versekre?

– Egy helyi, margittai tehetségkutató versenyre kaptam felkérést 2003-ban, hogy zenésítsek meg Ady-verseket. Elsőként a Láttalak a múltkor, Mi köt ide, Őrizem a szemedet címűekre született dallam.

– Mi alapján választotta ki a verseket, és mitől egyedülálló a koncert?

– Meghallottam bennük a zenét. Nagyzenekarral szólaltak meg bennem. Lesz, akinek tetszik, lesz, akinek nem tetszik ez a fajta zenei összefonódás Ady verseivel. Minden hangszer valami különlegeset jelent számomra. Csak pár példa: a zongora a születés hangja. A fuvola a lélek dallama. Leheletkönnyű hangszer, súly szempontjából is, és a megszólaltatása is könnyedebb, mint a többi hangszeré. A lélekhez a levegőt, az étert, a megfoghatatlant társítjuk. A versek zenével való párosítása által olyan színpaletta jelenik meg, ami végül is a fájdalom körül mozog, és komplexebben kiterjeszti a szavak értelmét. A zene mindig ott volt az emberek életében mint egyszerű ima, mantra vagy lecsendesítő gyermekdal, altatódal. Amikor ezeket énekelték, akár a szöveg értése nélkül, gyermekfejjel is nyugalmat, más szóval csendet hozott – vagy éppen Istent. Ez teszi egyedivé a koncertet: Isten egyedi, egyedüli, az egyetlen valóság. Amiből minden kiárad és ahová megtér, a nyugalomba.