A nagy varázslat

Tóth Ágnes

A piacon gyönyörű paradicsomok halma piroslik az eladók előtt. Kissé drágállom, de örülök, hogy legalább érettek, nem úgy, mint azon a bizonyos reggelen, amikor szintén elindultam a piacra paradicsomot venni és valami hihetetlen dolog történt. Kora nyár volt és bosszantott, hogy mindenütt csak sápadt, üvegházi paradicsomot árultak, ráadásul igen drágán. Én ezt nem veszem meg, gondoltam, mert nem lesz semmi íze. Pedig, amikor a piacra indultam, még eltökélt szándékom volt, ha semmi mást, de paradicsomot, azt veszek! Mert a paradicsom a nyár illatával tölti meg a vajas és zsíros kenyerek unalmas ízét!

Már majdnem paradicsom nélkül mentem haza, amikor hirtelen lázba jöttem. Megpillantottam ugyanis annak a kora nyári délelőttnek a legpirosabb és legolcsóbb paradicsomhalmát! Többen is pályáztak rá, de én türelmesen kivártam a soromat. A fekete kalapos, vörös orrú ember berakta a szép, érett, tulipiros gyümölcsöket a szatyromba én meg derűsen indultam velük haza. A madarak vígan énekeltek, a nap melegebben cirógatott, sőt, a lépcsőházfelelős is visszaköszönt. Egyszóval a paradicsom, még mielőtt funkcióját betöltötte volna, máris felderített.

Ám a jókedvem csak addig tartott, amíg ki nem pakoltam a kerti gyümölcsöket az asztalra. Elakadt a lélegzetem és megdöbbenve néztem, milyen halványak, sárgácskák lettek. Úgy tűnt, teljesen belesápadtak abba a tíz percnyi útba, ami a piactól a lakásomig tartott. Nem bírták a levegőváltozást, a megrázkódtatást, vagy mi a szösz. Nagyon zavarba jöttem. Sehogy sem értettem, mi történt, ezért visszamentem a paradicsomstandhoz.

Ott állt az én emberem, hatalmas piros orrával, és kínálgatta a gyönyörű piros paradicsomait. Benyúltam a ládájába, kivettem egy gyümölcsöt és addig-addig forgattam, nézegettem árgus szemekkel, míg véletlenül kiesett a kezemből és pár méterrel arrébb gurult. Utánaléptem, felemeltem és nem akartam hinni a szememnek. A kis piros gyümölcs öt másodperc alatt belesápadt az esésbe!

Hohó, állapítottam meg, itt valami nagy disznóság van a dolog mögött!

Zavartan néztem fel és abban a pillanatban rájöttem, hogy a disznóság nem a dolog mögött, hanem fölötte van. A paradicsomokat ugyanis piros napernyő alatt árulta a ravaszdi árus.

Azóta befedték a piacokat, nincs szükség napernyőkre, de azért én, ha paradicsomot vagy más terméket veszek, minden alkalommal felnézek óvatosságból.