Milyen új fogalmak születtek a korona idején?

Pikó Stefánia

– Ön egyebek mellett a netnyelvészetet kutatja. Ez pontosan mit takar? Miért érdemes külön foglalkozni a digitális kommunikációval? Mit árul ez el rólunk?

– Ami egyértelműen látható: az internet módosított az információszerzés jellegén, idején, gyorsaságán és hatókörén. Megváltoztak a szakcikk- és hírolvasási szokások. A digitális információs közeg kialakított egyfajta új, kritikus hozzáállást, a kapott adatok megbízhatóságának szükséges (állandó és visszatérő) ellenőrzését (gondoljunk csak az álhírek témakörére). Van, aki már elképzelhetetlennek tartja az életét internet nélkül, és szinte nem is emlékszik, hogyan gondolkodott (másképpen) az internet megjelenése előtt (i. e.). Változott a szövegbefogadás mikéntje is: máshogyan olvasunk egy nyomtatott könyvet és máshogyan az ún. „világító pergamenről”, a képernyőről vagy kijelzőről. Az elektronikus szöveg olvasásában több az ugrás, az információszemezgetés, és a szöveges mellett a (mozgó)képi tartalmakat keresi a netező. Az emlékezés is módosul: úgy tűnik, a tényszerű tudás helyét és kiemelt szerepét a hálózatban gondolkodás, a töredékek-részek összekapcsolásának képessége veszi át. A hálózatosodás a személyes és szakmai szociális kapcsolatokra is vonatkozhat. Az emberi kapcsolatok átalakulása magával hozza a szakmai és privát hálózat közötti határvonalak elmosódását. Emellett folyamatosan változnak az adathordozók, egyre inkább anyagtalanná válik az információ (kevésbé cédéket, lemezeket gyűjtünk manapság, inkább digitális tartalmakat – vagy már azt sem, hiszen online szinten minden elérhető). A behálózottság miatt néha tudatos lassításra, az offline pillanatok tudatos megélésére van szükség. És miközben egyesek digitális vagy virtuális függőségről is beszámolnak – a szinte korlátok nélküli szörfölési lehetőség, az információáradatban való megmerítkezés mellett bizonyos nosztalgikus érzéseket is megfigyelhetünk a korábbi, behálózatlan kor iránt.

A Netnyelvészet. Bevezetés az internet nyelvhasználatába című könyvemben a digitalizációhoz kapcsolódó nyelvi változások dokumentálása mellett azzal foglalkoztam, hogy ezek a jellegzetességek megjelennek-e a számítógéptől és okostelefontól független nyelvi környezetben: kézírásban vagy szóbeli társalgás során. Az informális, de kézzel írt üzenetekben, például az órai levelekben (amelyeket dialógusleveleknek neveztem) egyértelműen kimutathatók a csetelés sajátosságai: többek között a rövidítések, az emotikonhasználat írásjelek mellett vagy helyett, a tabutörő szavak leírása vagy kicsillagozása. Hivatalos szövegekben ritkábban fordulnak elő ezek – bár egy-egy diákdolgozatban már megjelentek emotikonok és egyes rövidítések. Ezeken kívül diákok szóbeli társalgásában gyakran hallható utalás a mémekre, gifekre és emotikonokra.

– Vannak, akik szerint az interneten használt nyelv tönkreteszi általában a nyelvhasználatot, a magyar nyelvet. Valóban kell ettől tartanunk?

– A nyelv folyamatosan változásban van, és szleng, illetve ifjúsági nyelv is létezett a digitális technika előtt – mindezzel korábban is számolni kellett. A gyerekek nem használnak teljesen új nyelvet az idősebbekhez viszonyítva, bár találhatunk olyan témákat – mint a számítógépes játékok vagy akár egyes, nem a legismertebb közösségi oldalak –, amelyekről beszélve az azokkal nem foglalkozók nem érthetik meg a használókat: egyrészt mivel hiányzik a háttérismeretük, másrészt pedig nem ismerik a témakörhöz tartozó, sajátos szókincset. A gyerekekkel kapcsolatban lévő felnőtteknek is célszerű nyitottnak lenniük az újdonságok iránt: ez nem azt jelenti, hogy beszéljenek-írjanak úgy, ahogy a fiatalok (az nevetséges hatást is kelthet), de legalább ismerjék azokat a tartalmakat, amelyekkel a fiatalabbak az interneten találkozhatnak.

Az oktatásnak mindenképpen fel kell készülnie módszereiben, eszközeiben és tartalmában azonban arra, hogy a diákok a digitális technológia használatával élnek nap mint nap, esetleg jobban kezelik a különböző eszközöket, mint tanáraik (láthattunk erre példákat az ún. karanténpedagógiában is) – és legfőképpen arra gondolva, hogy a mai iskolának a diákokat olyan szakmákra kell felkészíteniük, amelyek ma még talán nem is léteznek.

Megfigyeléseim szerint nem helyettesíti a személyes találkozást az online kapcsolattartás, csupán kiegészíti azt, bár bizonyos szempontból még többet, mást is ad: a tőlünk messze került emberekkel is tudjuk tartani írásban vagy online telefonnal viszonylag gyorsan és könnyen a kapcsolatot. A technológia közvetítette kommunikáció jelenlegi helyzetünkben, a koronavírus-járvány hozta kényszerű bezártságban különös jelentőséget nyert.

– Az E-nyelv Magazin honlapján megjelent cikkében összegyűjtött olyan fogalmakat, amelyek a vírushelyzet miatt kerültek újra használatba, de vannak olyanok is, amelyeket ez a helyzet hozott létre. Mondana néhány példát?

– Ahogyan ezt a cikkben is összesítettem: az új betegség elnevezése COVID-19 (az angol coronavirus disease 2019 kifejezésből), kórokozója a SARS-CoV-2 (severe acute respiratory syndrome coronavirus 2) típusú koronavírus. Aki elkapja a koronavírust, a hétköznapi nyelvezet szerint megkoronázódik; aki pedig megfertőzi a másikat, az megkoronázza az illetőt. A betegséggel nem foglalkozó személy, aki tagadja a vírus létezését vagy lebecsüli a tüneteit, ezért a járvánnyal kapcsolatos utasításokat sem tartja be, angolul covidiot; ennek a szójátékot alkalmazó magyar fordítása a covidinka. A vírusfertőzést nem bagatellizálta, hanem a helyzet elviselését talán könnyebbé tette a becéző forma alkalmazásával az az orvos, aki a következő felhívást tette közzé: „Van-e olyan ismerősöm, akinek használaton kívül van az autója, ameddig a koronka tart?”

A legtöbb munkahely a digitális kapcsolattartás révén home office (magyarosan homofisz), azaz otthoni munkavégzési folyamatokra állt át, szinte egyik napról a másikra (az otthoni kijárási korlátozás/tilalom mellett egyes cégeknél bejárási korlátozás van: nem lehet bemenni az irodába). Az új munkakörnyezet kialakításának nehézségeivel kapcsolatban mesélte egy adatközlő: „Mikor a barátnőmet és férjét hazaküldték dolgozni, megegyeztek, hogy barátnőm dolgozik az íróasztalnál home office-ban, a férje meg a kanapéról homeless office-ban”. A kényszerű videókonferencia elnevezése a betegség nevére is utalva telcovid, és ha valaki a Zoom programmal vesz részt videókonferencián, akkor zoomol – ez az ige új jelentése a ráközelít mellett. A behív ige is új jelentéstartalmat nyert: a behívás a videócsetes tanórára be nem jelentkező résztvevő meghívását, konferenciacsoportba való felvételét is jelenti.

A távmunkahelyekre történő átállással egyidőben az iskolák és egyetemek bezárása elhozta a digitális távoktatás rendszerét, a köznevelés és felsőoktatás szintjén is (karanténpedagógia). Mind az otthoni munkavégzés, mind pedig a távoktatás újszerű nehézségeket jelent az abban résztvevőknek, különösképpen a digitális átállás gyorsasága miatt. A családi életre is jelentősen kihat az állandó otthoni együttlétezés (lehet a következménye koronababa, koronabébi – akár a későbbiekben említett karantini – vagy rosszabb esetben koronaválás is).

Többen az otthoni munkavégzés során nem öltöznek utcai ruhába, illetve a szépségápoló szolgáltatások híján a küllemükre is kevesebb gondot tudnak fordítani. A férfiak növeszthetnek karanténszakállt (vagy saját megfontolásból, kényelemből, vagy egy népszerű internetes kihívás hatására); a nők pedig otthonkát, sőt maradjotthonkát hordhatnak. Ám ha mégis kicsinosítják magukat, például egy, a közösségi médiában is megosztott fotó kedvéért, akkor azt a karanténkera kifejezéssel szokás illetni (a szlengben a kera egyik jelentése: vonzó fiatal nő).

A szóteremtések robbanásszerű megjelenését egyébként az indokolhatja, hogy a világméretű járvánnyal, karanténnal, az életünk teljes megállításával-lelassításával olyan teljesen újszerű helyzetben találtuk magunkat, hogy nem voltak fogalmaink az új, szokatlan, nyelven kívüli jelenségek megnevezésére.

A nyelv a használói révén igen gyorsan reagál az új szituációkra – és ebben a nehéz helyzetben a humor is segíthet. A humor egyfajta szelep: kiengedi a feszültséget, segít a nehézségekkel való megküzdésben. Ez a humor megjelenik egyrészt a szavakban (például az élesztőpárbaj, az elgyőrfipalisodik vagy a kajantén kifejezésekben), másrészt pedig az egyébként is a humorra építő mémekben. Itt a humor egy sajátos altípusáról, a feketehumorról van szó, hiszen a betegség, járvány, halál olyan tabutémáknak számítanak, amelyekkel nem vagy ritkábban szokás viccelni. Ha kimondjuk a tabut, már részben megküzdöttünk vele. Nehéz kérdés egyébként, hogy szabad-e, lehet-e viccelni egy globális katasztrófa és tragédia idején. De úgy tűnik, bizonyos mértékben segít.

– Ezek az új szavak a járvánnyal együtt el is fognak tűnni?

– Az összegyűjtött kifejezések nagy része alkalmi szóhasználatnak tekinthető, ilyen a karanténkovász vagy a karantének. Azt remélhetjük, hogy ha már nem létezik az a jelenség, amelyre a szó utal, akkor a megnevezésére használt elemre sem lesz szükség. Az sajnos bizonyos azonban, hogy az 1960-as években megalkotott, de csupán újonnan megismert koronavírus szót még sokáig fogjuk emlegetni.

– Ön foglalkozik az álhírek jelenségével is, ez most a járvány idején aktuálisabb, mint valaha. Tudna néhány hasznos tippet adni, amelyek által elkerülhetjük ezeket a „kacsákat”?

– Nagyon foglalkoztat az álhírek és a dezinformáció témaköre. Az online tudás – mivel nem minden esetben ismert a szerző, a forrás, az aktualitás; az információhalmaz pedig nem kontrollált: bárki közzétehet szinte bármit – nem minden esetben megbízható. Megjelenhetnek félrevezető, áltudományos, sőt kifejezetten káros nézetek is az interneten, amelyeket a tájékozódó olvasók könnyen komolyan vehetnek. Jelenleg a járvány okozta bizonytalanság miatt is számos összeesküvés-elmélettel lehet találkozni az interneten – folyamatosan figyelem az új jelenségeket. Kollégáimmal a TudCom tudománykommunikációs kutatócsoportban azon is dolgozunk, miképpen óvhatja meg magát az online olvasó a káros, megtévesztő tartalmaktól.

Öt alapvető módszert említek (ennél részletesebb útmutatók is elérhetők a cikkeimben): Elsőként mindig vizsgáljuk meg a forrást (az oldalt, a szerzőt), ahonnan tájékozódunk. Gondoljuk végig egy túlságosan szenzációhajhász, különösen meglepő hír olvastán, hogy vajon fűződik-e a tartalom közzétevőjének vagy megosztójának anyagi vagy politikai érdeke ahhoz, hogy minél inkább terjedjen az adott információ. Elképzelhető az is, hogy a hír csupán egy vicc – és a szándéka a szórakoztatás. Gyanakodjunk, hogy megtévesztő, nem hiteles az információ, ha a formátum szokatlan, a megfogalmazás hibás, a képhasználat csak sablonképekre támaszkodik. Ha felmerül a gyanú, hogy álhírről lehet szó, keressünk további, más forrásokból származó tudósításokat a témáról. Az online megjelenő információk olvasásakor kételkedjünk – de csupán egészséges mértékben, a túlságos kétely sem célravezető!

– Mivel foglalkozik még?

– A nyelvi változások és az álhírek mellett egy ugyancsak nagy érdeklődésre számot tartó témával, a borkommunikációval is foglalkozom. 2018 év végén jelent meg a Borkommunikáció című könyvem, ennek most készül az angol nyelvű kiadása.

A legújabb témakör, amelyet leginkább szórakozásként vizsgálok, az illem, a szituációhoz illeszkedő viselkedés kérdése. Protokollkommunikáció címmel indítottam a Facebookon és az Instagramon egy-egy illemszabályokat közzétevő oldalt. Fontosnak tartom, hogy minél többen minél udvariasabban, minél nagyobb odafordulással, empátiával bánjunk egymással. Néhány szabály ezt szolgálja, mások a hatékonyabb én-reprezentációt a szakmai-üzleti életben; a továbbiak pedig érdekességek, információbonbonok. Örömmel ajánlom ezeket az oldalakat mindazoknak, akik nagyobb figyelmet szeretnének szentelni az udvarias kommunikációnak, az illő viselkedésnek.

– A kíváncsi természetűek hol tudják nyomon követni munkásságát? Hol találkozhatunk cikkeivel, tanulmányaival?

– A tudományos kutatásokról elsősorban szakfolyóiratokban, magyar, angol és német nyelvű tanulmánykötetekben szoktam publikálni. A népszerűsítő tartalmak pedig elérhetők a közösségi médiában (Protokollkommunikáció, Borkommunikáció címen). Mindezekről rendszeresen be szoktam számolni a honlapomon is.

Borítóképünk illusztráció