Virágvasárnapot ünnepeltek a váradi székesegyházban is

Ciucur Losonczi Antonius

Az utóbbi évek szokásainak megfelelően barkaszenteléssel kezdődött virágvasárnap a római katolikus ünnepi szertartás a nagyváradi püspöki palota előtti téren, majd körmenetben vonultak a hívek a székesegyházba.

Jézus szenvedéstörténetét a Szent László Ének- és Zenekar idézte fel, majd Böcskei László megyés püspök volt a szentmise szónoka és főcelebránsa. Elmélkedésében arra hívta fel a figyelmet, hogy az őskeresztények az olajfák hegyén gyülekeztek, és innen olajfa-, valamint pálmafaágakkal vonultak Jeruzsálembe. Ezt a hagyományt követjük mi is, amikor a vidékünkön barkát szentelünk, és körmenetben megyünk be a templomba. Virágvasárnap ugyanakkor Krisztus bevonulásának dicsőséges napja: az önfeláldozás nyitánya azokért, akiket Isten szeret. „Vállaljuk ezt fel a mi életünkben is, de úgy, hogy nem ragadunk le csupán a pálmalengetéseknél és az ujjongásnál, hanem elfogadjuk az áldozatvállalást a családunkért, a szeretteinkért, de még az idegenekért, az ellenségekért is. Az igazság szolgálatában, az igazságosság megvédelmezésében, az emberi méltóságért való kiállásban, a szeretetteljes és feltétel nélküli szolgálatban jeleskedünk. Nem zárkózunk el egymástól, hanem kitartóan ott vagyunk, ahol szükség van ránk, és ahol Isten akaratának teljesítése érvényesül” – tanácsolta a váradi egyházmegye elöljárója.

„Egy útnak, egy kalandnak a nyitánya a virágvasárnap: mozdítson ki tehát megszokottságunkból, hogy a Krisztussal való virágvasárnapi találkozás tegye nyilvánvalóvá előttünk az áldozat felbecsülhetetlen értékét, amely nem tör össze bennünket, hanem életet ajándékoz Istennek irántunk való hűsége által. Ezért mindig állást kell foglalnunk Krisztus mellett, és a virágvasárnapi körmenet nem egy színházi mutatvány, ahogyan egyesek gondolják, hanem  hitvallásszerű üzenettel és jelentőséggel bír. A passió követése pedig egy felidézése annak, amit Jézus értünk tett, annak minden mozzanatának, melynek hallgatása közben a kiszolgáltatottság látszata alatt a dicsőséges bevonulás »kivirágozását« éljük át” – hangsúlyozta Böcskei László.