A nagybányai csoda Nagyváradon

Pap István

Mindössze tizenhat festményből áll az a tárlat, mely csütörtök óta látható a váradi Darvas-házban, így persze nem lehet mondani, hogy reprezentatív kiállításról van szó, de ez a néhány kiállított mű is érzékelteti a nagybányai művésztelep és festőiskola által teremtett hatalmas művészeti értékeket. A tárlatnyitón Angela Lupșea, a Darvas-házat is üzemeltető Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány igazgatója kiemelte a Nagybányai Művészeti Múzeumnak és igazgatójának, Strebeli Róbertnek a szerepét abban, hogy megmutatják a nagy nyilvánosságnak azokat a művészeti értékeket, amelyeket egyébként csak a szakemberek láthatnak. „Strebeli Róbert meggyőzte a Máramaros Megyei Tanácsot arról, hogy elvihesse más városokba is ezt a hatalmas kulturális örökséget, amit a nagybányai művésztelep jelent, és ezzel a múzeumot is népszerűsíti a megye határán túl is” – fogalmazott Angela Lupșea.

Strebeli Róbert megnyitó beszédében felidézte, hogy a XIX. század végén Hollósi Simon alapította meg a festőiskolát Nagybányán, ami akkoriban kis bányászváros volt kevesebb mint tízezer lakossal. Az igazgató kiemelte, hogy a művészek azért telepedtek meg éppen ott, mert nem ütköztek semmiféle értelmiségi ellenállásba és így kedvükre alkothattak, és a helyi hatóságok is segítségükre voltak. Hollósit elkísérte négy hozzá legközelebb álló tanítványa is: Iványi-Grünwald Béla, Réti István, Ferenczy Károly és Thorma János. Ők voltak azok, akik ebben a régióban megváltoztatták a valóságfelfogásról alkotott elképzeléseket, ugyanis felhagytak az akadémizmussal, a valóság pontos másolásának a célkitűzésével, és azt festették meg, amit éreztek. Ezek a művészek Nagybányán találták meg azt a környezetet, tájat, fényviszonyokat, illetve intellektuális nyugalmat, ami segítette őket abban, hogy művészetükkel kifejezhessék azt, amit szeretnének. Az igazgató elmondta, hogy 1902-től intézményesült a nyári festőtábor és hivatalosan is szabad festőiskolává változott. Strebeli Róbert elárulta azt is, hogy a nagybányai művésztelepen alkotó művészek munkái egyre értékesebbek anyagi szempontból, és számítani lehet arra, hogy többek között a nagyváradi és az ehhez hasonló tárlatoknak is köszönhetően a jövőben még inkább nőni fog az anyagi értékük.

A Darvas-ház földszinti kiállítóterében Iványi-Grünwald Béla, Klein József, Ziffer Sándor, Jándi Dávid, Katz Márton, Mund Hugó, Lazăr Zin (Singer), Erdős Imre Pál és Vadász Endre alkotásai láthatók. A tárlat domináns eleme Klein Józsefnek a négy évszakot bemutató négy nagyméretű festménye, melyek elfoglalják a kiállítótér teljes hátsó falát. A Nagyváradra elhozott többi kiválasztott munka is Nagybánya és Máramaros jellegzetes tájait jeleníti meg különböző szemszögekből és különböző évszakokban. A kicsi, de igényes tárlat egyetlen szépséghibája az, hogy a műalkotások tájékoztató adatait csak román nyelven olvashatjuk, pedig Nagyváradon, a multikulturalitásával büszkélkedő városban magától értetődőnek kellene lennie annak, hogy legalább a kulturális események tájékoztató anyagait magyar nyelven is feltüntessék, illetve hozzáférhetővé tegyék. A tárlat egyébként szeptember 10-ig látható a Darvas-házban.