Labdarúgó álom Nagyáradon

Szatmári Nagyváradon

kezdte aktív pályafutását

igen tehetséges

játékosként, a Bukaresti

Dinamóban folytatta, majd a VfB

Stuttgart együttesében

fejezte be. Kapcsolata távozása

után sem szakadt meg a Pece parti

Párizzsal, évente többször is

felkereste-keresi Váradot, amelyhez roppant

erősen kötődik. A napokban

ismét  itthon tartózkodik, ám

ittléte nem egyike megszokott

látogatásainak.

Mint közismert, felkérésre

elvállalta a patinás váradi

labdarúgóklub elnöki tisztét,

és hét hónapon át

irányította, menedzselte azt

szimbólikus fizetség ellenében,

mert mint tegnapi

sajtótájékoztatóján

hangoztatta, arra a pénzre nem volt

szüksége, ő most is, mint egész

életében, egy nagyszerű

váradi labdarúgásról

álmodozott, mi több, száz ezer

eurót kölcsönzött saját

pénzéből a klubnak. És

álma majdnem valóra is vált,

hiszen 2006 nyarán a Bihar FC

selejtező tornán vett részt, amelyen

– máig tisztázatlan

körülmények között –

mindkét ellenfelével szemben alul

maradva, nem jutott az élvonalba.

Nem sikertörténet!

A tájékoztatón elmondta, hogy

hiába tett meg elnökként mindent

csapatáért, mégis

kikezdték. Nem szakmai tudását

kérdőjelezték meg, hanem

inkább nemzeti hovatartozása szúrt

szemet sokaknak, s ráfogták, hogy öt

játékost – akiknek

különben is lejárt volna a

szerződése – a bevallott

árnál jóval

drágábban adott el a klub nevében,

s a különbözetet bezsebelte.

Jóakarói beepanaszolták az

ügyészségen, s bünvádi

eljárás indult ellene, miközben

néhány helyi sajtóorgánum

(főként a Bihoreanul) bemocskolta

a nevét. Mostani

látogatására azért

kerített sort, mert az

ügyészség nem létező

bűncselekmény miatt véglegesen

lezárta az ügyét és megkapta

a határozatot, amely felmenti őt, Ionel

Codobant és Sándor Lajost mindennemű

alaptalan és kitalált vád

alól. Befejezésül elmondta, hogy

becsületsértésért

rövidesen pert indít és

bírósági úton követeli

vissza a pénzét.

Szántó Sándor