Háborús emlékek

Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának rendezvénytermében Kassay János fotókiállítása nyílt meg.

A kiállítást megnyitó beszédében Mile Lajos főkonzul kifejtette, valójában történelmi utazás részesei vagyunk. Az első világháború frontvonalában készültek ezek az életképek, amelyekhez a szerző szöveget is írt. A fekete-fehér fotó jobban megérinti, mint a különleges technikával készült képek. Érdekes a fotós érzékenysége, a fotós szeme. Végig harcolta az első világháborút, élte a fronton kialakult élet mindennapjait. Közben volt lelki ereje, hogy a környezetét megfigyelje. A kiállítás anyagát a fotográfus unokája, Kassay Lajos Péter állította össze. Kassay János 1884-ben született Háromszéken, Magyarhermányban. Ügyvédnek tanult. De végül is hentes mesterségből élt meg. A háború befejeztével Gyergyóalfaluba került, ahol megházasodott. Élete nagy élménye az első világháború volt, melyet az akkori fényképezőgépével meg is örökített. Ezeknek kliséit digitalizálták, és ezek a digitalizált képek kerültek most vándorkiállítás formájában a rendezvényterem falaira, felidézve a hajdani háborús emlékeket. Az unoka időutazása, a maga eredeti ötletével, tulajdonképpen egy kor gondolkozásának felelevenítését fejezi ki. A háború szüneteiben megtalált foglalkozások jól tükröződnek a fotó nyelvében is. A háborút nem a kisemberek akarják. A hatalmasságok megnyilvánulása, mely rombolással és megsemmisüléssel járhat együtt. A Főkonzulátus rendezvénytermében kiállított felvételek digitalizált formában adják vissza azokat az eseményeket, melyeket a korabeli technikával egy hajdani magyar honvéd főtörzsőrmester, mint „haditudósító” megörökített. Lehetővé téve azt, hogy a mai kor embere elgondolkozzon azon, kinek van szüksége háborúra.

Kordokumentum a front mindennapjairól

Egyed Péter, a Babes- Bolyai Tudományegyetem professzora elmondta, a kiállítás Kassay Jánosról (1884-1960) szól, aki jó humorral rendelkező ember volt, katonaként is tudott magánszorgalomból a társaira is figyelni a front vonalában. Megörökítette a látottakat. A fényképek olyan világot mutatnak be, amely a nagy háborúban való túlélést is jelentették. Az emberek élik mindennapjaikat a fronton. Az életképek fogékony alkotóról vallanak. Volt ideje megfigyelni a körülötte zajló életet. Az első világháborút „nagy tömegháborúnak” nevezte, amely különbözik az eddigi háborúktól. A halottakban és rokkantakban az Európai kontinens vesztessége több mint 27.000 ezer fő, a korabeli Európa lakosságának közel 6%-át jelenti. A civil lakosság megpróbálgatásairól is beszélhetünk. A részt vevők traumákat szenvedtek el. A háború nyomort hagy az emberi lelkekben is. Kifordult a lélek önmagából. De nyomot hagyhat az emberi testben is. Új elemként jelent meg a protézis. Az idők folyamán meg kellett tanulni ezekkel együtt élni. Nem csak a test, de a lélek is szenvedett. Újabb megpróbáltatásokat kellett végig élni. A háború után jött a spanyolnátha, amelynek rengeteg áldozata volt. Az emberek arra törekedtek, hogy ezeket az időket is túléljék. A jelenlegi kiállítást maga az unoka állította össze. A család tulajdonában sokkal több fotóanyag van, mint amit a kiállításon láthattunk.

1999-ben, Kassay Jánosnak a háborúról írt költeményei Frontversek címmel jelentek meg a Pallas Akadémia Könyvkiadó gondozásában.

Csomafáy Ferenc