Lovasi-est a Szigligeti Színházban

Pikó Stefánia

Kétségkívül az idei Festum Varadinum egyik legjobban sikerült eseményén vehettünk részt hétfő este a nagyváradi Szigligeti Színházban, ahol Lovasi András Kossuth-díjas magyar zenész, énekes lépett fel. A Kispál és a Borz együttes énekese, basszusgitárosa és dalszerzője, valamint a Kiscsillag zenekar gitárosa, énekese, zeneszerzője egy olyan estet hozott a nagyváradi közönség számára, amely során több mint 35 évnyi alkotás, zenélés „terméséből” kerültek elő a legnépszerűbb, és láthatóan a zenész szívéhez legközelebb álló darabok. Lehetett nagyokat nevetni, ugyanakkor sok mindenen elgondolkodni, az előadó őszintesége pedig üdítően egyedivé és még inkább szerethetővé tette a produkciót.

Hallhattunk történeteket, megjegyzéseket arról, hogy hogyan született, mi ihletett egy-egy dalt, de az is előfordult, hogy helyben lett továbbgondolva vagy bővebben kifejtve valamelyik dal. Nem nevezhető megszokottnak, hogy egy zenész ennyire nyíltan elárulja a titkait, és az sem, hogy egy koncert alatt olyan sokat meséljen az előadó, így ebből a szempontból is kivételes élményben lehetett részük a jelenlévőknek. A sztorizás pedig abszolút nem ment a zenélés kárára, Lovasi nem sietett sehová, és bő két órát töltött a váradiakkal.

Bár következtetésként levonhattuk, hogy ez nem is annyira lényeges, mindenképp meg kell említeni, hogy a koncert központi témája a szerelem volt, mégpedig azért, mert Lovasi arra a „rágalomra” szeretett volna rácáfolni, hogy neki sokkal kevesebb szerelmes dala van a többi magyar előadóhoz képest. A kérdőjelek valamelyest megmaradtak, másfelől viszont az is mondhatnánk, hogy teljesen elillantak, mert voltak olyan dalok, amelyekről – ahogy a zenész is említette – nem olyan egyszerű eldönteni, hogy valóban a szerelemről szólnak-e, vagy sem. És következtetés lehet az is, hogy talán nem kell közös döntést hoznunk a kérdésben. Az egyetlen, ami egyértelművé vált a koncert során, hogy mindenki számára volt legalább 1-2 olyan dal vagy akár sor, amelyik jelentett valamit, és amely mélyebbre hatott, mint amire bárki számított.