Oda kell figyeljünk egymásra

Nagyvárad- Borromeo Szent Károly ünnepén, vagyis szerdán tartották a nagyváradi Püspöki Palota kápolnájának búcsúünnepét. Béri László Renátó győri karmelita atya elmélkedett Avilai Szent Terézről.

Borromeo Szent Károly ünnepén Exc. Böcskei László megyés püspök ünnepi szentmisét mutatott be az egyházmegye papságával, szerzeteseivel és hitoktatóival, illetve a hívekkel közösen a Püspöki Palota kápolnájában, ennek búcsúünnepe alkalmából. A szentmise meghívott szónoka a Megszentelt Élet Éve és Avilai Szent Teréz születésének 500. évfordulója apropóján Béri László Renátó karmelita atya volt.

Bevezetőjében a főpásztor arra hívta fel oltártestvérei figyelmét: a kápolna búcsúünnepe újra odavezeti őket, ahol mindennap találkoznak, hogy a szentmisében, a legszentebb áldozatban átéljék papi mivoltuk lényegét, az Úrral való együttlét kiemelkedő pillanatait. Azt tanácsolta: szeressék az Úr közelségét, a Megszentelt Élet Éve pedig szerinte jó alkalom arra, hogy átgondolják küldetésüket, és Borromeo Szent Károly példáján követve bátor emberként álljanak ki a hitükért, mert csak így tudják hitelesen képviselni egyházukat, kifejezni kereszténységüket. A megyés püspök ugyanakkor arra kérte a jelenlevőket: imádkozzanak a bukaresti tűzvész áldozataiért is. Úgy fogalmazott: a tragikus eseménnyel kapcsolatban sok véleményt és értékelést hallunk, nehéz a történtekről okosan beszélni, de talán figyelmeztetés lehet arra nézve, hogy valamennyien felelősek vagyunk egymásért, és a többiekért, ott ahol élünk és dolgozunk.

Isten szeretete

Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szólt. Elmélkedésében Béri László Renátó győri karmelita atya Avilai Szent Terézről beszélt, lévén hogy 1515-ben született, és Borromeo Szent Károlynak a kortársa volt. Arra emlékeztette az egybegyűlteket: VI. Pál 1970-ben az egyháztanítók közé emelte, és ő volt köztük az első nő. Üzenetei tehát univerzálisak, nem csupán egy adott korszaknak vagy kultúrának szólnak. Napjainkban, amikor új evangelizációról beszélünk, írásai arra nézve nyújtanak útmutatót, hogy miként kerülhető el a középszerűség, a képmutatás, a fásult vallásosság, a „hypermarket-egyház”, vagy az, hogy a teológiai képzés csupán kreditszerző tevékenységek összessége legyen. Avilai Szent Teréz példája ugyanis arra tanít bennünket: a reformot belülről kell kezdenünk, mert olyan mértékben változik a világ, ahogy én is változom, a hétköznapi misztika pedig annak felismerését is kell jelentse, hogy „Jézus bennünk él száz százalékosan”, Isten bennünk lakik teremtettségünknél fogva. Arról is beszélt: Avilai Szent Teréz ugyanakkor a megtérő szentek közé tartozik, mert 39 éves volt, amikor középszerű langyosságból átlépett az Istennel való kapcsolatot tartó kereszténységbe. Megunta „sztárságát”, elégedetlen lett, mert rájött arra, hogy ez csak egy pótcselekvés, mely elvonja őt Istentől. A szenvedő Krisztus képéből azt olvasta ki: mennyire szeretve van az Úr által, és tudatosult benne: az ima nem egy kultusz vagy kötelesség, hanem négyszemközti együttlét azzal a valakivel, aki szeret minket, ahogy minden szülő szereti az ő gyermekeit.

Ciucur Losonczi Antonius