A műgyűjtő belső világa

A valódi műgyűjtőnek van türelme figyelemmel kísérni mindazon képzőművészeti, vagy más, őt érdeklő művészeti ág jelenkori ajánlatait. A műtermekben vagy a különböző képzőművészeti bemutatókon jelen van. Gyakran kikéri a műkritikusok véleményét. A kiállító művészektől vásárol, még akkor, amikor először jelzik azokat a bennük levő „üzeneteket,” melyek valamikor irányadók lehetnek más művészek számára is.

Tóth Ferenc sikeres kolozsvári vállalkozó, ugyanakkor műgyűjtő is. Egy színházi előadás alkalmával, mondta: „Jöjjön el hozzám, és nézze meg a Galériámat.” Eléggé ismervén Tóth Ferencet, egy ilyen meghívást dőreség el nem fogadni. Szívesen mentem hozzá már csak azért is, mert látottakon kívül, érdekel a műgyűjtő belső világa is, hiszen azt vesz meg, amit körülményei, ízlésvilága megenged. Arra törekszik, hogy bizonyos alkotás a tulajdonába kerüljön.

A műgyűjtés indítékai

A műgyűjtés örök emlékállítás, mert az összegyűjtött művek túlélik az alkotót és a műgyűjtőt. Ezért is érdekeltek, melyek azok a mozgató erők, amelyek a műgyűjtőt, esetünkben Kolozsvár egyik sikeres vállalkozóját, Tóth Ferencet meghatározzák.

Színház és operaelőadások, képzőművészeti kiállítások, koncertek állandó látogatója. Gyakran beszélt a kétemeletes irodaház alaksorában berendezett művészeti Galériájáról. Lévén elektromérnök, megfelelő technikai feltételekkel látta el a Galériát, melyben több mint 100 festményt illetve szobrot állított ki.

Tóth Ferenc világa megoszlik a technika és a művészet között. Erzsébetvároson született. Iskoláit szülővárosában, Segesváron, Breaza-n illetve Brassóban végezte (tiszti iskolát). Egyetemi tanulmányait a kolozsvári Műszaki Egyetemen fejezte be.

A Termo-energetikai Kutatóközpont mérnökeként dolgozott. Sok szabadalma volt. A személyvonatok vasúti kocsijának fűtését az ő koncepciója alapján oldották meg. A kiskazánok egyik változatát a magánházak fűtésére alkalmazta. Az egyik kiállításon megismerte a német Wilo cég termékeit, amit addig Romániában nem ismerték. Végül ő lett a német termék első romániai forgalmazója és szervizelője. Létrehozta a Wilo Trans Kft. nevű cégét. A cége a vízellátás és szennyvíz elvezetésének technikájával foglalkozik.

Ott jártamkor az irodaház mozgalmas életét érzékeltem.

A művészi Galéria

A művészi Galériában megtekinthettem az értékes gyűjteményének egy részét, festményeket, szobrokat. Mint mondta, a másik részét még nem rendezte el, még csomagokban van. De a lépcsőház falait is festmények teszik látványossá.

Szerinte a műgyűjtés és a mérnöki munka ellensúlyozza egymást. Már kis diák korában érdekelte a művészet. Zongorázni, orgonálni tanult. Szerette a festményeket. Amit megvásárol, azt nem adja el. Lévén vállalkozó, munkája stresszel, sok feszültséggel jár. A Galéria számára a nyugalmat jelenti. Egy- egy délután lemegy a képei közé, ahol megtalálja lelki nyugalmát. Azonban sokszor üzlettársaival, barátaival találkozik a Galériában. Érdekes a családjának a hobbijához való viszonyulása. Ami nem egyedi. Megcsodálják a művészi alkotásokat, de a mindennapok valósága foglalja el őket. Reméli, az unoka nagyobb érdeklődést fog mutatni hobbija iránt.

Szerinte a műgyűjtés és a mérnöki munka kiegészíti egymást.

- Milyen szempontok szerint választja meg az alkotások megvásárlását?

Bizonyos kulturális szintet igényel, értse, értékelje az alkotást, hajlandó legyen anyagilag is áldozni. De kikéri a szakemberek véleményét is. Azt tapasztalta, nem egy művész halála után, az alkotásainak felugrik az ára. Vagy, mivel az utódok nem ismerik fel a művészi alkotásokban rejlő értékeket, elkallódhatnak. Ilyenkor nagy szerepe van a műgyűjtőnek.

Mivel sikeres ember, nyugodtan bevallhatja, az életében voltak válságos periódusok is. De ekkor sem adta fel. Megpróbálta megoldani a helyzetet. Ha nem tudott eredményt felmutatni, akkor önvizsgálat és a körülmények átgondolása után, változtatott. A kitartó munka minden esetben eredményt szült. Ez lehetővé teszi, hogy karitatív tevékenységet is folytasson. Fiatalok tanítási költségét fedezi, különböző rendezvények, események támogatója.

Ugyanakkor a műgyűjtési szenvedélye nem egy művészi alkotást megment az elkallódástól, aminek köszönhetően sok műtárgy soha nem került volna a múzeumi tárlókba.

Csomafáy Ferenc