Egyházi látogatók a nagyváradi várban

Nagyvárad- Csütörtökön Exc. Böcskei László váradi megyés püspök az egyházmegye espereseivel, illetve az esperesség papjaival tartott megbeszélést a Püspöki Palotában, melyet követően a jelenlevők megtekintették a várat, ahol Jakabffy László mérnök és Mihálka Nándor történész fogadták őket.

Először a Fejedelmi Palota három termét tekintették meg az egyházi látogatók, ahol Jakabffy László telepvezető mérnök kalauzolta őket végig. Arra hívta fel a figyelmüket: a bejáratnál megmaradt az eredeti kőkeret kapu, melynek a modellje alapján készítik majd el a többi ajtót. Megjegyezte: amit látnak, tulajdonképpen az épület legreprezentantív része. A másik teremben a freskókat emelte ki, melyek szintén nagyon érdekesek és inkább világi jelentőségűek. A következő helyiség, ahová beléptek, a stukkóterem volt, melyben domborműszerűségek is megcsodálhatóak. Ezek korábban le voltak meszelve, így aránylag jó állapotban vészelték át a kommunista időszakat, amikor a rendőrség egyik fogadószobája működött ott. A stukkók értékét növeli, hogy ilyen típusúak Európában még két helyen, Angliában és Németországban találhatóak.

Falmaradványok

Mihálka Nándor történész azokat a romokat mutatta be, melyek a felújítási munkálatok legfontosabb, a közelmúltban előkerült elemei. Elmondta, hogy ezen a feltárási projekten dolgoznak tavaly január óta. A falmaradványok a Szent László-féle, a 11. század végén épült székesegyház 15. századi bővítésének a maradványai. Jól látható a kelet-nyugat irányú fal, ami nagyjából egy 23 fokos eltéréssel, de tartja az irányt, illetve hozzáépítve egy támpillér is kivehető, mely a középkori gótikus építészetnek egy elengedhetetlen tartozéka, hiszen ezek tartották a tetőszerkezetet a különböző civil és egyházi épületeknél. A forrásokból tudható, hogy az 1241-es tatárjárás után a Szent László-féle templomot újjáépítették, illetve később a 14. század közepén az Anjou-korban a váradi püspökök kezdeményezésére tulajdonképpen a szentély részét, valamint a nyugati főhomlokzatot elbontották, és az említett két irányon hosszabították meg, illetve alakították át az építményt olyan formában, hogy ahhoz a ponthoz viszonyítva, ahol a történész állt, nagyjából 70 méter hosszú és 40 méter széles, három hajós székesegyház lett a végeredmény. Sajnos ez a székesegyház 1475-ben földrengés áldozata lett, amikor két torony leomlott, és csak az egyiket, az északit építették vissza. 1598-ban pedig a török támadás jelentett veszélyt, amikor a templom valószínűleg megsérült. Az erdélyi fejedelmek ekkortájt döntötték el, hogy valamit ezzel a székesegyházzal kezdeni kell, mert effektív statikailag már nem volt biztonságos, meg annyira tönkrement, hogy szükségessé vált a bontás. Ehhez hozzá kell tenni, hogy 1557-től a vár már a protestánsok kezén volt, és magát a püspöki intézményt, a kolostorokat és a szerződesrendeket a reformáció száműzte Váradról. Úgyhogy alapvetően akkoriban a vár tulajdonképpen egyházi rendeltetésből „átment” egy stratégiai, harcászati jelentőségű erődítménybe.

Megtörtént tehát a vár átépítése, és sajnos a székesegyházat utóbb raktárnak használták, melynek betudhatóan a 16. század végére, illetve 17. század elejére annyira tönkrement, hogy Bethlen Gábor úgy döntött, hogy akkor inkább lebontatja. A köveit, illetve az építőanyagot visszahasználták a Bethlen-bástyába, a különböző várfalakba, de a Fejedelmi Palota keleti falsíkjába is. Így tehát a Bethlen Gábor korában épült Fejedelmi Palota tulajdonképpen részlegesen „ráült” a székesegyház romjaira. „Ha megnézik, akkor a székesegyház tulajdonképpen befut magának a Fejedelmi Palotának a pincéjébe, sőt, a sarkát, egy támpillérrel, illetve annak az alapozásával együtt meg is találtuk a pincében. Úgyhogy, ha az alagsorban elkészül a kőtár, akkor ezt mindenféleképpen be fogjuk tudni mutatni”, közölte a szakember. Hozzátette: a romok azért van olyan mélyen, mert körülbelül 500 évvel ezelőtt olyan szinten jártak az akkor élt emberek. A reneszánsz és a barokk kori átépítésekkel óriási földmennyiségeket mozgattak meg, amelyeket aztán nem vittek ki a várból, hanem a létesítmény udvarán hagytak vagy felhordtak a különböző bástyákba. A jelenleg zajló várfelújítás során a romokat mindenképpen konzerválni fogják, és a most látható formájában mutatják majd be, természetesen javításokkal és alapozás megerősítésekkel, illetve különböző fényviszonyoknak a beállításával. „Lényegében annak az épületnek, ahol majd a vármúzeum fog helyet kapni és működni, egy nagyon fontos pontja lesz ezeknek a romoknak a bemutatása”, fogalmazott Mihálka Nándor.

IMÁDKOZÁS A VÁRTEMPLOMBAN

A papság látogatása a vártemplomban zárult, ahol imádkoztak a tisztelendők. Exc. Böcskei László megyés püspök a látogatásról elmondta: először megpróbálják megtapasztalni élőben a várbeli emlékeket, és aztán továbbadni ezt a paptársaiknak és a híveknek. „Fontos arról beszélni és tudni róla, hogy történik valami a várban, illetve elő is kerültek múltbeli maradványok”, hangsúlyozta a főpásztor.

Ciucur Losonczi Antonius