Egy költőfeleség szenvedései

Pap István

A köztudatban nagyon kevés ismeret van Szendrey Júlia életéről és munkásságáról azok után, hogy férje, Petőfi Sándor eltűnt a segesvári csatában, és ő özvegyen maradt, ennek oka pedig az, amit Ady Endre így fogalmazott meg: „Júlia csak addig érdekel minket, míg a Petőfié volt.” Ezt a kegyetlen igazságot igyekszik valamilyen módon feloldani Györgyi Kata egyéni előadása, melynek címe Nem Petőfiné? Sajnos ez sem lesz elegendő, hogy a Szendrey Júlia mint önálló egyéniség és alkotó vívjon ki magának helyet a köztudatban, mert a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében szerda este bemutatott ötven perces előadáson alig pár néző volt jelen. Igaz, néhány nappal korábban a Festum Varadinum keretében már bemutatták ezt a produkciót a Vili Apartmantsban, de ott a hely szűkössége miatt csak kevesen láthatták az előadást. 

Pedig már csak a kuriózum faktor miatt is érdemes volt megnézni a Sóvágó Csaba rendezte előadást, mely feleleveníti egy 19. századi magyar gyereklány, anya, özvegy, majd boldogtalan feleség szomorú életútját. Az előadás első felében Györki Kata Szendrey Júlia boldog gyerek- és ifjúkorát jeleníti meg a díszterem színpada előtti térben, amikor megismerkedett Petőfi Sándorral, majd következett a boldog házasság és első gyermekük, Petőfi Zoltán születésének az időszaka. Az 1848-49-es szabadságharc leverése és Petőfi halála törést okozott Szendrey Júlia életében, nem akarta elhinni, hogy szeretett férje meghalt. Az ebből fakadó kétségbeesésében ment feleségül Horvát Árpád történészhez, aki elhitette vele, hogy segít neki felkutatni Petőfit, és azt is megígérte az özvegynek, hogy a házasságban nem követeli majd férji jogait. Mindkét ígéret hamisnak bizonyult: Petőfi kereséséből semmi sem lett, ráadásul a kéjsóvár férj folyamatosan erőszakoskodott az asszonnyal. Szendrey Júlia második házasságából négy gyermek született, akik közül hárman érték meg a felnőttkort, egy gyermek halva született. Szendrey Júlia sötét hétköznapjaiba csak gyermekei hoztak fényt, illetve boldogtalanságának mintegy feldolgozására kezdte el magyarra fordítani Andersen meséit és írta költeményeit, melyek sokáig nem láttak napvilágot. Szendrey Júlia fiatalon, 39 éves korában hunyt el méhnyakrákban. 

Györki Kata átéléssel, a főhős lelki hullámázásait átérezve játszotta szerepét a minimalista színpadtérben, amelyben két ruhafogas, egy miniparaván és egy ülőalkalmatosság volt. Az illúzió megteremtésében nem segített az, hogy a színésznő a korabeli időket idéző ruha mellett fehér sportcipőben jelent meg a darab elején, ez egy olyan apróság, amit könnyen ki lehetne küszöbölni az autentikusabb színpadi környezet és hangulat megteremtéséért. Az előadás, melynek házigazdája a Partiumi Magyar Művelődési Céh volt, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával jött létre.