Nagyváradról a körösszegi várromhoz

Nagy József Barna

Már az elején le kell szögeznem, hogy elég különleges és érdekes útvonalat járunk majd be. Nemcsak azért, mert ahogy írtam, egy Árpád-házi király halálának a helyét keressük fel, hanem azért is, mert szinte az összes település, melyen áthaladunk, már az Árpád-korban lakott volt. 
Induljunk el Nagyváradról a nagyürögdi erdő felé. Az itt lévő körforgalomnál tartsunk jobbra a bicikliúton, a repülőtér mögött. A főútra kiérve menjünk tovább egyenesen Mácsapusztára. A település után valódi puszta következik, Rojtig egy fát sem láthatunk, de a remek, gyér forgalmú aszfaltos úton hamar a településre érünk. Ismét jobbra tartunk, majd áttekerünk a Sebes-Köröst a Fekete-Körössel összekötő gyűjtőcsatorna felett, és egy kis idő után a Sebes-Körös hídján is átmenve Körösszegre érkezünk. Körösszeg központja után, a templomot is elhagyva, az első úton jobbra tartunk. A mindig előre elvét követve haladunk egy kiváló minőségű aszfaltúton a kukoricatáblák és káposztaföldek között, majd hamarosan, már messziről észreveszünk egy magas téglatornyot. A körösszegi várból megmaradt tornyot látjuk, ez a mostani úti célunk. Az egykor itt álló vár sok más történelmi esemény mellett arról híres, hogy IV. (Kun) László királyunkat (született 1262-ben) itt, a vár mellett ölték meg szeretett kunjai 1290-ben. 

A torony közvetlenül a jelenlegi román–magyar határ mellett van, meg is nézhetjük a határköveket. Ha kedvünk van, tovább tekerhetünk a szántóföldek között az előttünk álló Berekböszörménybe, majd Biharkeresztesen át térhetünk vissza Nagyváradra. Ha Körösszeg felé indulunk vissza, a Sebes-Körösön átvezető hídnál menjünk le egy kicsit a vízpartra. Szinte hihetetlen, mennyi hal van itt a Körösben, és ha szerencsénk van, akár többféle és fajta vízimadarat is láthatunk. Akár a töltésen is elindulhatunk felfelé, Nagyvárad irányába, de kimehetünk az aszfaltos útra is, hogy balra indulva, Vizesgyánon keresztül tekerjünk a város felé. 
Vizesgyánt elhagyva Bihar megye egyik legszebb útszakaszára érünk: gyönyörű diófákat láthatunk kétoldalt az út mellett. Itt tekerünk át újra a gyűjtőcsatornán, majd beérkezünk Körösgyéresre, és kis idő múlva már a szomszéd faluban, Köröstarjánban vagyunk. Tarján, milyen szép ez a név is, és mennyi múlt van egy ilyen névben… Ez a múlt egészen a honfoglalásig vezet, hiszen a Tarján nevű magyar törzs is ott van a honfoglalók között. Ma Tarjánban mintegy 2300-an élnek, ebből 723-an magyarok. 
A faluban haladva jobb oldalt találjuk a katolikus templomot, melyet 1876-ban építtetett ide Szaniszló Ferenc püspök. A templom előtt láthatjuk a II. világháborúban és a deportálásban elhunyt német származásúak 2005-ben állított emlékművét. Kicsit tovább tekerve, jobb oldalt a 2011-ben átadott református templomot is felfedezhetjük. 
Mindenféle állatfarmok, mezőgazdasági egységek előtt haladunk tovább. A körforgalomnál jobbra térünk, Újpalotára. A településre érdemes, sőt kötelező bemenni, hogy közelebbről is megnézhessük az impozáns katolikus templomot. Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen kis településnek ekkora templomot emeljenek, márpedig gróf Frimont János Mária, a környék birtokosa ezt tette, amikor 1824–1829 között utasítást adott a felépítésére. Külön érdekesség, hogy a templom kereszt alakú, csakúgy, mint az egész település a négy utcájával. A falu egyébként abban is különleges Bihar megyében, hogy itt a legnagyobb népcsoporthoz a svábok, vagyis a németek tartoznak, akiknek az ősei az 1790-es években települtek ide. Újpalota lakossága a legutóbbi népszámlálás szerint 563 fő, ebből 173 a magyar és 213 a német lakos. 
Ha szerencsénk van, és nyitva van a templom, akkor Frimont gróf síremlékét is megnézhetjük a kriptában. Ha nincs nyitva, akkor a templom előtt tekintsük meg a világháborús emlékművet, amire a német származású deportáltak nevét is felvésték. Ugyancsak a templom előtt áll a Frimont-emlékmű, amelyet 2004-ben emeltek. 
Visszatérve a főútra induljunk el jobbra, Biharszentandrásra, majd a központban balra térve keressük meg a bicikliutat, amely egyenesen Nagyváradra visz bennünket.