4 órája
Istentisztelet és képzőművészeti kiállítás az unitárius templomban
A 33. Festum Varadinum keretében a május 21-én, szerda este megtartott istentiszteleten szószéki szolgálatot végzett a nagyváradi születésű Kriza János lelkipásztor, a Magyarországi Unitárius Egyházkerület püspöki helynöke.
Fotó: A szerző felvétele
Ciucur Losonczi Antonius
A különleges és lélekemelő alkalmon Kardos József, a Nagyváradi Unitárius Egyházközség lelkésze köszöntött mindenkit, örömének adva hangot, hogy ismét együtt lehetnek. Ezt követően Csillagok palotája címmel Balassi Bálint reneszánsz költő énekelt versei és 17–18. századi magyar világi énekek csendültek fel Molnár Júlia színművésznő és Szilágyi Ágnes zenetanárnő, a Nagyváradi Állami Filharmónia tagjának előadásában. A páros először 2008-ban állt össze, aztán egy ideig külön utakon járt a két fellépő, de most ismét egymásra találtak, hogy felidézzék múltunk dalban rögzített örökségét virágénekekkel, szerelmi és diákdalokkal.
Máté evangéliuma 7. részének 24-től 27-ig terjedő verseire alapozta egyházi beszédét Kriza János lelkipásztor, a Magyarországi Unitárius Egyházkerület püspöki helynöke. Azt mondta: azért választotta ezt az igeszakaszt, vagyis a kősziklára épített ház példázatát, hiszen hazatérve óhatatlan felelevenítette azokat a szép pillanatokat, mikor gyermekként a váradi unitárius templomban hallgatta az istentiszteleteket, a piros betűs ünnepeken az úrasztala mellett állt, és amikor konfirmált. Elmélkedésében hangsúlyozta: az imádkozás ugyan önmagában sohasem oldja meg az emberi gondokat, de Isten segíti az embert, és az ember segítséggel mindig orvosolni tudja a problémáit. Ugyanakkor a bölcs ember adakozik a nélkülözőknek, mert tudja, hogy mindene, ami van, Istentől származik. És Isten róla is gondoskodni fog, ha őszinte szívvel segít másokon. Azt pedig mindig meg kell értsük, hogy ez a cselekedet, ez a jézusi tanítás követése nem egy egyedülálló vállalkozás. Ez a nagy építkezés sohasem egyéni „hitbravúr”, hanem mindig egy közös munka. Isten nélkül ez lehetetlen volna, de a jó hír az, hogy Isten állandóan velünk építkezik. Pál apostollal ezért nyugodtan mondhatjuk: még a legnagyobb viharok közepette se választhat el senki és semmi bennünket az Ő szeretetétől.
Ezt az alapot kaptam én is, és vittem tovább szülővárosom templomából. Mert hitünk cselekedetei által kötelességünk nekünk is tovább építeni a jól megalapozott házat azzal a szilárd tudattal, hogy Istenbe vetett hittel mindig kősziklára tudunk építkezni. Az épületet pedig nemcsak magunknak építjük, hanem egyházunknak és a jövő nemzedékeinek is
– hangsúlyozta a tiszteletes.
A kántori szolgálatot ezúttal Márkus Zoltán látta el.
Az agyag ösvényein
Az istentiszteletet követően Jankó-Szép Noémi keramikus, a Nagyváradi Művészeti Líceum szakoktatójának szervezésében Az agyag ösvényei címmel képzőművészeti kiállítás nyílt a templom alagsorában. A tanárnő diákjainak munkáiból válogatott, a jelenlegi és az elmúlt 15 év generációiból. „Egy-egy alkotást választottam azoktól a diákoktól, akik folytatták az utat a kerámia ösvényein, ezt a szakot választották egyetemi tanulmányaik során, önkifejezési formát, szakmát, megélhetést, üzleti lehetőséget láttak ebben a sokoldalú, varázslatos világban”, fogalmazott Jankó-Szép Noémi, aki külön köszöntötte mentorát, Jakobovits Márta képzőművészt és Jakabffy Emmát, volt biológiatanárnőjét.
Kiállítottak: Bede Ingrid, Borbás Dániel, Costa Teky, Costean Lea, Darabont Gréta, Domahidi Krisztina, Erdei Vivien, Gelencsér Amália, Hausmann Cecília, Horváth Kristóf, Jankó-Szép Noémi, Kovács Tamara, Kővári Maja, Kozma Mátyás, Nagy Márk Attila, Palkó Dávid, Szatmári Gergő, Somlyai Erika és Tipi Andreea.
Az ünnepség szeretetvendégséggel ért véget.
