3 órája
Ki akarja lakoltatni a premontrei apátot a váradi önkormányzat
A Nagyváradi Polgármesteri Hivatal felszólította Fejes Anzelm Rudolf premontrei apátot arra, hogy öt napon belül hagyja el az Úri/Roman Ciorogariu utca 16. szám alatti rendházat, amelyet 1997 óta hivatalosan használ.
Fotó: P. Nagy Noémi
Pap István
Az önkormányzati felszólítást maga az apát tette közzé a Váradhegyfoki Premontrei Prépostság Facebook-oldalán. A dokumentumban az áll, hogy az apát érvényes jogcím, például bérleti vagy használati szerződés nélkül foglalja el az Úri/Roman Ciorogariu utcai ingatlant, lényegében a premontrei templomot és a hozzá épített rendházat, mely egy épületkomplexumot képez a jelenleg a Mihai Eminescu Főgimnáziumnak helyet adó épületrésszel. Az önkormányzat visszaélésnek minősíti azt, hogy az apát használja az épületet, ezért
felszólítják őt, hogy a dokumentum kézhez kapásától számított öt napon belül adja át az épületrészt,
„abban az állapotban, amelyben jelenleg található, anélkül, hogy kárt tenne a közvagyont képező ingatlanban”.
A dokumentum azzal zárul, hogy amennyiben az apát nem tesz eleget a felszólításnak, akkor annak jogi következményei lesznek.
„A megszentelt hivatás helye”
Fejes Anzelm Rudolf május 20-i keltezéssel közleményt tett közzé a premontrei prépostság Facebook-oldalán, melyben tájékoztatja a közvéleményt a rendet ért súlyos közigazgatási beavatkozásról.
Ebből a nyilatkozatból idézünk: „2025. május 19-én kézhez vettem a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal 2025.05.14./208681. számú értesítését, melynek értelmében öt munkanapon belül el kellene hagynom azt a premontrei rendházat, amelyet 1997 óta hivatalosan és zavartalanul az Egyház szolgálatában lakom, mint a Nagyváradhegyfoki Premontrei Prépostság 26 éve ad vitam (életre szólóan) megválasztott prépost-prelátusa. E felszólítás súlyosságát nem csupán az adja, hogy személyemet célozza, hanem az, hogy kérdésessé teszi egy pápai jogú, reguláris kanonokrend jogállását, megszentelt életformáját és annak helyhez kötöttségét, vagyis
azt az alapelvet, hogy a szerzetesi jelenlét nem választható el a szakrális tértől, ahol hivatása kibontakozik.
A nagyváradi Roman Ciorogariu utca 16. szám alatt található épület nem egyszerű ingatlan, hanem a megszentelt élet tere, res sacra, amelyet a Román Állam hivatalosan is elismert: a Romániai Vallásügyi Titkárság 623/G.F.A./1997.09.15. számú irata alapján a kolostor jogi személyiséggel rendelkezik, és az 1948/177. sz. rendelet 28. cikkelyének megfelelően szerepel a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség hivatalos működési sémájában. Ezen túlmenően az épület a Romániai Műemlékek Jegyzékében is szerepel (kód: BH-II-a-B-01041), tehát kétszeresen is védelem alatt áll: történelmi és szakrális minőségében.
A szerzetesi jelenlét e térben nem lakhatási döntés, hanem hivatásbeli következmény.
Forrás: Krónika
A rendház nem egyszerű lakhely, hanem az örökfogadalom letételének, a közösségi életnek, az imádságnak és a szolgálatnak az elválaszthatatlan helyszíne – az a sacrarium vocationis, amely nem választható el attól, aki az életét Istennek és az Egyháznak szentelte. Azt követelni, hogy öt napon belül távozzam e helyről, nem más, mint az örökfogadalom gyakorlati kiüresítésének követelése, rendfőnöki minőségem semmibe vétele, amely a kánonjoggal, a vallásszabadság állami és nemzetközi védelmével, valamint a lelkiismereti autonómia sérthetetlenségével van ellentétben. A rendházban való jelenlétem nem szerződéses viszony eredménye, hanem a munus sacrum, azaz megszentelt élet és papi küldetés helyhez kötött valósága, amelyet sem használati szerződés (comodat), sem bérleti jogviszony (chirie) nem írhat felül. Az örökfogadalom nem egy adminisztratív határozattal megszüntethető jogcím, hanem olyan krisztusi hűségnyilatkozat, amelyre polgári kategóriák nem alkalmazhatók. (…)
Mint a Nagyváradhegyfoki Premontrei Prépostság ad vitam megválasztott prépost-prelátusa és benedikált apátja, hivatalosan bejegyzett munkaviszonyban állok a román állammal: az Országos Munkaügyi Felügyelőség 1998. október 28-i nyilvántartása alapján ma is rendszeres állami juttatásban részesülök a 2017/153. sz. kerettörvény értelmében. Ez a jogviszony nem bérleti viszony, nem lakáshasználati engedély és nem comodat. Ez nem ellenszolgáltatás egy »lakhatásért«, hanem az Egyház szerkezetében betöltött, kánonjogilag szabályozott elöljárói tisztségem közjogi elismerése – amely a közjó, az erkölcsi rend és az örök értékek intézményes képviseletét szolgálja. Ebből következik, hogy az az ingatlan, amelyről a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal felszólítása azt állítja, hogy »jogcím nélkül lakott«, valójában nem bérlemény, hanem az a megszentelt tér, amely a rendi elöljáró törvényes és kánoni lakóhelye, hivatalának szolgálati tere és fogadalmas hivatásának fizikai kerete.
A Nagyvárad, Roman Ciorogariu utca 16. szám alatti premontrei rendház nem közvagyon, nem önkormányzati kezelésű ingatlan, és nem civil jogviszony tárgya, hanem sacrarium vocationis – a megszentelt hivatás helye.
(…) A rendház nem bérelhető, nem birtokba vehető, nem felmondható – mert nem szolgálati lakás, hanem az Egyház domus Dei-ja: Isten háza és a megszentelt élet tere, amelyet egyházi kánoni klauzúra védelmez. Ezért minden olyan állami megnyilatkozás, amely az e helyen történő jelenlétemet »jogcím nélkülinek« minősíti, nemcsak szakmailag téves, hanem a vallásszabadság és az egyházjogi autonómia szempontjából is elfogadhatatlan. E helyet nem azért lakom, mert kaptam rá engedélyt, hanem mert Istennek ígéretet tettem – és ezt az ígéretet az Egyház elfogadta, a közösség elismerte, a Szentszék megerősítette, a román állam pedig hivatalosan nyilvántartásba vette. Ez az a valóság, amelyet sem hatósági felszólítás, sem közigazgatási nyomásgyakorlás nem semmisíthet meg anélkül, hogy egyidejűleg meg ne sértené a jogállamiság elvét, az Egyház intézményi méltóságát és a megszentelt élet lelkiismereti szabadságát. (…) Ezért jogellenes minden olyan kísérlet, amely az örökfogadalom helyét – vagyis azt a kolostort, ahol rendi elöljáróként szolgálok, és ahol megszentelt hivatásom rendelt ideje és tere zajlik – jogilag újraminősíteni próbálja.
Ez nemcsak a fogadalom szentségi méltóságát sérti, valamint apáti megbízatásomat, hanem az állam semlegességének alapelvét is, hiszen a vallási autonómia határait közigazgatási aktus útján próbálja átlépni. (…)
A 2018/366. számú alkotmánybírósági határozat világosan megerősíti: a szakrális javak nem képezhetik közigazgatási beavatkozás tárgyát. Az Alkotmány 29. cikke garantálja a vallási autonómiát; a CEDO 9. cikke, valamint az ENSZ által elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 18. cikke pedig rögzíti: a vallásszabadság része annak szabad meghatározása is, hogy egy szerzetesi közösség hol és miként kívánja megélni liturgikus és közösségi életét.
Aki e rendház ellen intézkedik, az nem csupán egy épület ellen lép fel – hanem az Egyház megszentelt jelenlétét, az örökfogadalom méltóságát és a keresztény tanúságtétel, valamint a lelkipásztori feladatok folyamatos jelenlétét kérdőjelezi meg.
Mert e falak között nem csupán laknak, hanem imádkoznak, szolgálnak, gyógyítanak, haldokolnak – és reménységben élnek.
És ezért mondjuk: ez nem egy lakhatási kérdés, hanem az Egyház szabadságának próbája.
De mi, premontreiek – ahogyan 1130 óta mindig – jelen vagyunk, szolgálunk, és megmaradunk.”
Végezetül Fejes Anzelm Rudolf közleményében felszólít minden jóakaratú embert – akár hívő, akár nem hívő –, hogy
álljunk együtt az Egyház szabadsága, a megszentelt élet sérthetetlensége és a közösségi hűség védelmében. Mert amit ma egy préposttal szemben meg lehet következmények nélkül tenni, azt holnap bármely közösséggel meg lehet.
