FRISSÍTVE| Tőke Csaba újságíróra emlékeztek Nagyváradon

Pap István

Szép számban gyűlt össze az érdeklődő közönség múlt csütörtök este, hogy emlékezzen a valamikori Fáklya közkedvelt Szeplők sorozatának a szerzőjére, Tőke Csabára, akiről az est házigazdája, Kiss Törék Ildikó elmondta: az idősebbek még elevenen emlékeznek rá, a fiatalabbak pedig mostantól olvashatják az írásait. Ez utóbbi annak köszönhető, hogy az újságíró lánya, Tőke-Repkő Ágnes az elmúlt két évben összegyűjtötte és kötetbe szerkesztette Tőke Csaba újságcikkeit. Az eseményen egyébként jelen volt ő, valamint az újságíró özvegye, Tőke Vera is. 

Az esten Kiss Törék Ildikó olvasta fel az özvegy által írt rövid életrajzot, amelyből megtudhattuk, hogy a csíkszeredai születésű Tőke Csabát ifjúkorában sok minden érdekelte, majd édesapja biztatására közgazdaság szakra felvételizett Kolozsváron. Az egyetemet 1970-ben végezte el, de „Az egyetemi évek alatt már írogatott, többek között a Fáklyába. Egy évet töltött a sepsiszentgyörgyi (Megyei) Tükör napilapnál, majd 1971-ben, miután összeházasodtunk, Váradra került a Fáklyához. Itt 1972 februárjában elindította Garasok címmel az első rovatát, amiből később kialakult a sokak által szeretett Szeplők rovat. (…) 1989-ben mi is terveztük az áttelepülést Magyarországra, de a fordulat után letettünk róla. 1990-ben megvalósította nagy álmát, elindította barátaival, munkatársaival a Kelet-Nyugat irodalmi közéleti hetilapot, aminek a főszerkesztője lett. Sajnos csak tizennégy számnál tudott közreműködni, mert 1990. május 7-én agyvérzés következtében befejezte földi pályafutását. Két évvel később, 1992 májusában post mortem az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülettől megkapta a Spectator-díjat.” Az életrajzban egy vallomás is elhangzott az özvegy részéről. „Örülök, hogy a felesége lehettem, hogy két gyönyörű gyermekünk született, és ha a történtek tudatában ma kellene döntenem a sorsom alakulásáról, semmit nem tennék másként.”

Szeplők 

Az esten Kiss Törék Ildikó és Meleg Vilmos színművészek olvastak fel írásokat az Én, a kedves ügyfél című kötetből. Elhangzott a könyv előszava is, melyben Tőke-Repkő Ágnes többek között feleleveníti azt, hogy a korabeli sajtóviszonyokat gúzsba kötötte a cenzúra és a politikai elnyomás. „Az ugyanarra a kottára komponált semmitmondó, propagandacélú cikkek elfoglalták az újságok fehér-sárga hasábjainak legnagyobb részét, de közéjük, alájuk, föléjük be lehetett, és így vagy úgy be is csempésztek hiteles és értékes közléseket, szövegeket, amelyek virágnyelven ugyan, de szóltak hozzánk. (…) Egy, a kötelezően önkéntes, személyi kultuszt szolgáló »reklámszövegek« közé sikeresen csempészett, népszerű cikksorozat lett a Szeplők.” Az előszó kiemeli továbbá, hogy „Ez a kötet nem csak az emlékezést hivatott szolgálni. Éppen ellenkezőleg, a szövegek különös, néhol az olvasó számára már-már abszurd aktualitásának »felfedezése« a célja”. Majd a szöveg egy személyes élményből kibontott gondolattal zárul: „Arra emlékszem, hogy volt egy jellegzetes dallam, amit apám fütyülni kezdett, amikor meglátott az utcán. És valahányszor meghallottam, kivirult a világ, tudtam, a jelentése: oltalom. Hát talán ideje felnőnünk, most mi vagyunk az oltalom. És ahogy annak idején Tőke Csaba tette, most nekünk kell kimondanunk, motyognunk, szajkóznunk, kiabálnunk, ütnünk az asztalt, és nem hagynunk, hogy azt a tengernyi »bőrhibát«, ami körülöttünk kipattan, lesminkelhessék.” 

Szólt a közönséghez Tőke-Repkő Ágnes is, aki erre az alkalomra írt szövegét olvasta fel. Ebből kiderült, hogy a nagyváradi megyei könyvtárban fellelhető Fáklya-, Bihari Napló és Kelet-Nyugat-kollekciókból gyűjtötte össze apja írásait az elmúlt két évben. „Újra felfedeztem, hogy ezek a cikkek menynyire árulkodnak a tehetségről, stílusosak, humorosak, és arra gondoltam, össze kellene gyűjteni és közreadni őket.” A gyűjtés és a szövegjavítás után következett a szerkesztés. „A cikkeket időrendben hagytam, újságok szerint csoportosítottam, a rovatokat és a megjelenés dátumát feltüntettem, ez tűnt a legkézenfekvőbb elrendezésnek” – fogalmazott Tőke-Repkő Ágnes. 

A továbbiakban Kiss Törék Ildikó osztotta meg két, Tőke Csabához fűződő emlékét. Ezek egyike 1988-ban történt, amikor kiutasították a magyar konzulátust Kolozsvárról, és Nagyváradon is összeverbuválták a magyarul tudókat, hogy mindenki keményen ítélje el a magyar konzulátust. A színésznő nem a számára előkészített szöveget, hanem a saját gondolatait mondta el arról, hogy milyen jó az, hogy magyar nyelven szerepelhet a színpadon. „De azt nem mondtam, hogy a konzulátus takarodjon az országból. Szünetben mindenki messzire elkerült, egyedül Csaba jött oda hozzám és azt mondta, »Lám, így is lehet.«” – idézte fel az esetet a színésznő a hangulatos est keretében, mely kötetlen beszélgetéssel zárult. Mindazok, akik szeretnének hozzájutni a kötethez, Tőke-Repkő Ágnessel vehetik fel a kapcsolatot a 0720- 647-303-as telefonszámon.