Gyászhírek, augusztus 1.

Ma tíz éve, hogy szeretett édesanyám, TÓTH JULIANNA (szül. OLÁH JULIANNA, Jákóhodos) távozott e földi létből. Szomorú szívvel, szeretettel emlékezem rá. Lánya, Hajni. „(...) a gyász olyan, mint a por. Egy porvihar közepén elveszítjük a tájékozódási képességünket, alig látunk, alig kapunk levegőt. De ahogy csökken a vihar ereje, és lassan magunkhoz térünk, megtaláljuk az előrevezető utat, és a por elkezd leülepedni a repedésekben. Teljesen soha nem tűnik el – ahogy múlnak az évek, a legváratlanabb helyeken találunk rá. A gyász voltaképpen szeretet, amely keresi a helyét, ahol leülepedhet.” (Mikki Brammer: Minden, amit megbántam)

*

Fájdalmas szívvel búcsúzunk egykori szeretett osztálytársnőnktől, BÓDIS KATALINTÓL. Őszinte részvétünk a gyászoló családnak. Drága Kati, nyugodj békében! Az Al. Moghioroş 1974-ben végzett IV. A-s öregdiákjai.

*

„A múltba visszanézve valami fáj, Valakit keresünk, aki nincs már. Küzdöttél, de már nem lehetett, A csend ölel át és a szeretet.” Fájó szívvel emlékezünk arra a szomorú napra, amikor 10 éve itt hagyott bennünket SZATMÁRI JÓZSEF. Nyugodjon békében. Emlékezik rá felesége, Ibolya, gyermekei családjaikkal együtt.