Emlékmenet: csak az hal meg, akit elfelejtenek

P. Nagy Noémi

A váradi Zárda (Mihai Viteazul) utcai ortodox zsinagóga udvarán gyülekeztek az emlékezni vágyók május 23-án 12 órától, köztük több váradi iskola diákjai is, majd a megemlékezés a zsinagógában folytatódott, ahol a szervezők részéről többen felszólaltak. Spitzer Pál, a Nagyváradi Zsidó Hitközség titkára kiemelte, hogy családja 1763 óta Nagyváradon élt, egészen addig, míg a holokauszt mindent megváltoztatott. „Nagyon sokan azt mondják, miért nem felejtjük el a történteket. Megbocsátani lehet és kell, de felejteni nem szabad. Édesapám mindig azt mondta, hogy igazán csak az hal meg, akit elfelejtenek” – mondta, majd hozzátette, hogy több mint 30.000 zsidót deportáltak Nagyváradról, közülük körülbelül csupán 2700-an tértek vissza a városba, egyikük az édesapja volt. A továbbiakban a Nagyváradi Zsidó Hitközség részéről felszólalt még Robert Schorr, aki kiemelte: az emlékezés azért is fontos, hogy a jövő generációja ne ismételje meg a múltat. Rézműves Jehoshua Róbert arra hívta fel a figyelmet, hogy a zsinagógában van egy óra, amelyik áll, és pontosan azt az időt mutatja, amikor az első vonat elindult Nagyváradról. Végezetül Diana Iancu muzeográfus röviden ismertette a történelmi eseményeket, majd a résztvevők átvonultak a zsinagóga mellett felállított emlékműhöz, ahol egy imát követően a jelenlevők zsidó szokás szerint egy-egy követ helyeztek el.

Ezt követően indult el az emlékmenet a Rhédey-kert felé (Nicolae Bălcescu park), Heyman Éva szobrához. Itt Emilia Teszler, a Tikvah Egyesület elnöke beszélt. Mint elmondta, több családtagját deportálták, egyik nagynénjét éppen Nagyváradról. Az általa vezetett egyesület azt a célt tűzte ki maga elé sok évvel ezelőtt, hogy tanulmányozza a váradi zsidók életét, és nemcsak az utolsó, tragikus fejezetet. „Szeretnénk, ha nem csak a tragédiára emlékeznének, hanem az életükre is, arra, hogy mit adtak a városnak, hiszen ők is itt éltek, itt szerettek, mint más emberek” – mondta. Az egyesület honlapján ezek az információk el is érhetők. Kiemelte, hogy Heyman Éva szobrát az összes deportált zsidó gyermek emlékére állították fel 2015-ben. Végezetül a résztvevő iskolák egy-egy diákja felolvasott az Éva lányom című kötetből, mely Heyman Éva életét dolgozza fel.