A geopolitika aktualitásainak hátteréről tartott előadást Georg Spöttle Nagyváradon

Szolár Éva

Georg Spöttle a Szent László Kulturális Műhely Alapítvány meghívására érkezett Nagyváradra, előadásának helyet a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumterme biztosított, amely a nagy érdeklődésre való tekintettel teljesen megtelt. 
„Rettentően politikailag korrekt világban élünk (…) vagy politikailag korrektnek akarni látszó világban” – kezdte előadását Spöttle, éppen ezért napjaink nagy súlyú témáihoz a nyugati világban elsősorban csak ezzel a megközelítéssel lehet hozzányúlni. Így sokszor hazugságok mentén gondolkodunk például az orosz–ukrán konfliktusról is. Bár Oroszország az agresszor, az oroszok támadtak – ezt senki sem vonja kétségbe –, de ennek vannak olyan közismert előzményei, mint például az ukránok a donbaszi oroszok ellen elkövetett gaztettei. „Az ukránok elkezdték lőni az ukrán állampolgárokat ukrán területen. Tehát, mintha egy polgárháború alakult volna ki”, amelynek keretében kibontakozott egy oroszellenesség, először csak a verbalitás szintjén, majd fizikai agresszióvá fajulva – mutatott rá. Spöttle a háborús zónákat tapasztalati szinten is ismeri, így látogatta meg a tavaly Mariupolt, ahol a helyiek elmondták, hogy korábban nem voltak konfliktusok az Ukrajnán belül élő oroszok és ukránok között, addig amíg Volodimir Zelenszkij elnök színre nem lépett. Vele együtt olyan nemzetközi érdekkörök erősödtek meg az országon belül, amelyek „veszélyes irányba” tolták Ukrajnát, utalt a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozásra. 

A nacionalizmus – az orosz- és magyarellenesség egyaránt – nagyon komoly probléma Ukrajnában – folytatta Spöttle. Láthattuk, hogy az ukrán hadsereg tagjai náci szimbólumokat viselnek (például Zelenszkij elnök testőreinek testpáncélján, az azovosok egyenruháján, de Stefan Banderát hősként tisztelik, aki ukránok, lengyelek és zsidók százezreinek haláláért felelős). „Ez az állam úgy döntött, hogy politikailag és katonailag is leszámol az ott élő kisebbségekkel” – emelte ki. Tapasztalhattuk, hogy mit tettek a kárpátaljai magyarokkal, a nyelvi törvény bevezetésével vagy amikor titkosszolgálati módszerekkel a magyar konzulátuson keresztül kiderítették ki tett állampolgári esküt, majd ezeket az embereket megfélemlítették, valamint óriásplakátokon hirdették, hogy leszámolnak velük. Összefoglalva: igyekeztek a kárpátaljai magyarokat „rávenni”, hogy ukránnak vallják magukat, mintsem magyarnak. Ugyanezt tették az ukrajnai oroszokkal is: bevonták a tankönyveiket, elkezdődtek a lincselések, a gyilkosságok, az „oroszverések”, civil célpontokra, óvodákba-iskolákba, tömegközlekedési eszközökre lőttek. Majd eljött a pillanat, amikor az ukrajnai oroszok elkezdtek visszalőni, kialakultak az első milíciák, akiket értelemszerűen Oroszország látott el fegyverekkel. „A háborús hangulat már 2014-ben kialakult” – húzta alá. Ez adott keretet Oroszország törekvésének a megoldás keresésére, amelynek folyamatába bevonta Németországot és Franciaországot, s létrejöttek a minszki egyezmények, ami lényegében autonóm területet biztosított volna az ott élő oroszoknak. Majd felmerült a népszavazás megtartása is, ahol választhattak volna az oroszok, hogy melyik országhoz szeretnének tartozni. Ezt az ukrán vezetés úgy akadályozta meg, hogy a népszavazást egész Ukrajnában tartották volna, nemcsak az oroszok által lakott területeken. „Maradt a harc” – összegzett. Később kiderült, hogy a minszki egyezményeket összehozó szereplők – Angela Merkel és Emmanuel Macron – átverték az orosz elnököt (A volt német kancellár egy interjúban elárulta, a megállapodások csak időhúzásként szolgáltak Ukrajna felfegyverzésére – a szerk.). „Évek teltek el, majd Putyin elnök úgy döntött, hogy megvédi a sajátjait” – értelmezett a szakértő. 

Egy érdekes intermezzóra is felhívta a figyelmet Spöttle a szíriai konfliktus kapcsán: míg a Nyugat olyan sajátos problémákkal volt elfoglalva, mint például a transzgender kérdés, addig Bashar al-Assad szír elnök behívta az oroszokat a dzsihadisták leverésére és ez lényegében „főpróbaként” szolgált az orosz–ukrán háború előtt. Az oroszok kipróbálták a hadigépezetet, az összes új fegyvert, amit az elmúlt években „szépen-csendben kifejlesztettek”, valamint azt, hogy működik a hadsereg stressz szituációban, harci helyzetben: „Néhány hét alatt ledarálták az Iszlám Államot” – húzta alá. A Nyugat nem vette észre, hogy milyen modern haditechnikával rendelkezik Oroszország, alábecsülte és lenézte, mint ahogy teszi azt Kínával is. 

Tavalyi oroszországi útja kapcsán Spöttle beszámolt az Oroszország ellen érvénybe lévő szankciók hatékonyságának mértékéről is. Az országban jelen vannak a nagy nyugati autószalonok, a luxusmárkák és a multinacionális cégek többsége is, felváltották a SWIFT-rendszert, esetleg átnevezések történtek, de érezhető hiány nem keletkezett. „Ez is egy nagy szemfényvesztés” volt, amikor a Nyugat azt mondta, hogy „mi majd térdre kényszerítjük az orosz gazdaságot” – fogalmazott. A német ipart példaként véve azt mondta: a teljes szakítást ők sem bírnák ki, hiszen a gazdasági növekedésük az olcsó orosz energiára épült. Jelenleg már kevésbé építenek az orosz energiahordozókra és ez meglátszik a gazdasági teljesítményükön is, visszaestek a második helyről a világranglista kilencedik helyére. Tudjuk azt is, hogy a szankciók következtében az oroszok sokkal drágábban adták el energiahordozóikat a szabad piacon olyan dinamikusan fejlődő gazdaságokkal rendelkező országoknak, mint India, Pakisztán és Kína. Oroszország legnagyobb földgázkitermelő vállalata – a Gazprom – mindennek következtében 80 milliárd dollárral többet keresett az elmúlt évben. Hasonlóan „pörgött fel” az orosz hadiipar is, ami méretét tekintve – minden nyugati segítség mellett – legalább ötszörös fölényben van az ukránnal szemben.

Külön érdekesség volt a hallgatóságnak egy német szemével nézni a jelenlegi német társadalmat és politikai berendezkedést, kicsit távolabbról közelítve, a migrációs válság jelenségén keresztül. Elsőként Líbia példáját hozta fel, amely hosszú évtizedeken keresztül felfogta a migrációt, emlékeztetve, hogy a népvándorlás délről-északra, keletről-nyugatra már a ’80-as években elindult. Majd rátért az arab tavasz (az arab országokon átsöprő, rendszerváltást célzó tüntetéseket és forradalmak sorozata – a szerk.) és a szíriai válság generálta menekültáradatra, valamint az Irakban okozott politikai káosz következményeire. A diktátorok „leszedése”, az országok szétszakadása hatalmi vákuumot és társadalmi-politikai válságokat okozott, majd mindez rászabadította a „poklot Európára”, amelynek célállomása elsősorban Nyugat-Európa és ezen belül Németország lett. 
Jelenleg Németországban a bűnözés történelmi magasságokban van, ismerték el hivatalos statisztikák közlésén keresztül – hívta fel a figyelmet. Ráadásul meglepő módon ki is merték mondani, hogy ezek egy jelentős részét bevándorló hátterű személyek követték el. Mint Spöttle rámutatott: Németország 10 százaléka már bevándorló, de a családegyesítések révén rohamosan növekszik a számuk, mivel egy bevándorló átlagosan 10 másik embert visz be az országba. „Milliószámra érkező embereket nem lehet integrálni” – hangsúlyozta. Az integráció megbukott és párhuzamos társadalmak alakultak ki, amelyekben az ott élők nincsenek rákényszerítve a német nyelv használatára vagy akár a német viselkedési szabályok átvételére. Otthon az emberek arabul beszélnek, ezért sok esetben az ott születő gyermekek csak az iskolába kerüléskor szembesülnek a német nyelvvel, ami aztán lemorzsolódáshoz vezet. Egy másik probléma, hogy az érkezők jelentős része a saját nyelvén belül is analfabétának számít, ezért akarat jelenléte mellett sem integrálható a munkaerőpiacon. Kiemelte: meglévén a társadalmi bázisa, iszlamista pártot alapítottak Németországban, amely rendkívül sok embert „beszippant”. 

Georg Spöttle humorral és iróniával tűzdelt nagy sikerű előadása aláírással, közös fotózással és kötetlen beszélgetéssel zárult.