Húsvéti pásztorlevél

„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2,20)

Forrás: reformatus.ro

Fotó: Kiss Gábor

A teremtés hajnalán Isten nemcsak életet adott nekünk, hanem megajándékozott az élni akarás vágyával. Szeretjük az életet. Vágyunk élni. Veszélyes helyzetekben önkéntelenül olyan mozdulatokat teszünk, amelyek által védjük életünket. Nem véletlen, hogy ősellenségünk támadásai legtöbbször az életkedvünket, az élni akarásunkat veszik célba. A Sátán nemcsak életösztönünket, hanem az életünket is el akarja rabolni. Isten életet ad, éltetni akar, életre hív! Húsvét diadalmas üzenete idén is az életet hirdeti. Azt az életet, amely túlmutat földi létünk határain.
A fennebbi igevers Pál hitvallása. Különös hangsúlyt nyernek benne az „élet”, illetve „élni” kifejezések. Amikor az apostol itt az életről beszél, nem a földi lét határai között gondolkozik. Tudnunk kell, a görög nyelven írt Újszövetségben két szó is kifejezi azt, amit magyarra az „élet” és „élni” szavakkal fordítunk. Az egyik a „biosz”, amelyikből a biológia szavunk is származik. Ez a testi életünket jelenti és mindazt, ami az anyagi világhoz köt bennünket. A másik kifejezés a „dzóé”. Ennek elsősorban lelki tartalma van. Jelenti az Úrral való közösségben megélt életet, az örök életet. Pál itt ezt az utóbbi kifejezést használja.
Amíg valaki nem ismeri Jézus Krisztust úgy, mint Megváltóját, addig csak a „biosz” szűk keretei között él. Jézus megismerésével, hit általi befogadásával nyílik meg előttünk a „dzóé” végtelen horizontja, az üdvösség, az örök élet. Krisztusban, a Vele való közösségben található meg az az állapot, ahol nyugalom, békesség és öröm, egyszóval: Élet van!
Húsvét evangéliuma nemcsak Jézus halálon való győzelméről beszél, hanem ennek a diadalnak az erőterébe hív minden embert. Krisztus feltámadása akkor válik számunkra öröm- és erőforrássá, ha Pállal együtt elmondjuk: „Krisztus él bennem”. Az Ő jelenléte elveszi aggódásunkat, szorongásunkat, halálfélelmünket és körülményeinktől függetlenül, újra és újra, reménykedővé, bizakodóvá és boldoggá tesz bennünket.
Legyen húsvét a feltámadott és bennünk élő Krisztusban való örvendezés ünnepe! Engedjük Őt családi és gyülekezeti ünneplésünk középpontjába! Ünnep után következő hétköznapjainkban pedig maradjunk meg ebben a hitben: akinek Krisztusa van, annak örök élete is van.
Krisztus feltámadott! Alleluja! Áldott húsvétot adjon az Úr mindnyájunknak!