Dobbanó hangok a Művészetiben

Ciucur Losonczi Antonius

A történelmi, földrajzi, fizikai és biológiai ismeretekkel fűszerezett produkció azt taglalta, hogyan fejlődött az emberiség zenei ízlése, tudásvilága attól kezdve, hogy az ősemberek bálnahanot hallottak, egészen a mesterséges intelligencia megjelenéséig. Az egybegyűltek dobok és különféle ütős hangszerek segítségével tanultak játékosan arról, mi a szerepe a ritmusnak, a hangnak és a csendnek az életünkben, miközben a meghívott kreatív önkifejezésre bíztatta őket.
Ferencz Áron lapunknak elmondta, hogy korábban magánórákon ütős hangszereket oktatott a gyermekeknek, a pandémia azonban ezt leállította. Egy idő után azonban nagyon hiányoztak neki a tanítványai, az energiájuk, ezért hangszersimogatókat kezdett szervezni. Lassan pedig megfogalmazódott benne, hogy egy előadást állítson össze, s ily módon jusson el különböző tanintézményekbe. Első gondolata az volt, hogy magyar ajkú gyermekekhez viszi el a zenét, főleg olyan vidékekre, ahová nem jár senki. Egy évvel ezelőtt ezért a szórványba kezdett menni, Szamosújváron volt az első ilyen fellépése. Az előadásai azonban egyre népszerűbbek lettek, ezekből nőtte ki magát végül a Dobbanó hangok produkció.

„A zene mindig is érdekelt engem. Aztán miután elkezdtem a gyermekekkel foglalkozni, rájöttem, hogy ha oly módon csatolom az auditív és vizuális élményekhez az információkat, hogy azok izgalmasak legyenek, akkor a hallgatóságom nagyon vevő lesz, egyből be tudja fogadni ezeket”, magyarázta Ferencz Áron. Megjegyezte: a művészeti líceumban nyilván könnyű helyzetben volt, és amúgy minden előadás más, mert van ugyan egy kerete, de nagyon sokat improvizál. A legtöbb esetben interaktív a közönsége, korosztálytól függetlenül, és ugyanúgy rezonálnak a totyogók, mint a tizenkettedikesek. Azonban egy-egy előadásra csak egy adott korosztály ülhet be, mert nyilván más a használt nyelvezet. Váradon egyébként nem először járt, korábban már volt a Mathias Corvinus Collegium (MCC) képzési központjában egy FIT-foglalkozáson.