Éjszakai istentiszteletet tartottak Nagyvárad-Réten

Ciucur Losonczi Antonius

Az Ige vigasztalása mellett reformáció korabeli graduálok által mélyültek el az ünneplők a Megváltó megszületésének titkában, miközben énekkel szolgált a Nagyváradi Kántorkórus: Brugós Anikó, Nagy Judit-Noémi, Orosz Otília, Benedek Árpád és Márkus Zoltán.

Elmélkedésében dr. Pálfi József lelkipásztor arra hívta fel a figyelmet: a kérdés ma is csak az, miként mindig is az marad, amíg Krisztus Urunk vissza nem jön és országa, uralma ki nem teljesedik végleg, hogy mit jelent ez nekünk, mit kezdünk mi a nagy örömet adó jó hírrel? Mit jelent ez 2023 karácsonyán, amikor oly sokféle személyes, családi, társadalmi ellentét, ellentmondás, háborúk, feszültségek rendítik és próbálják meg életünket? Mit tudunk kezdeni ezzel ma, amikor a magán- és a közélet egy idegesen megbomlott rendetlenségbe keveredett-kavarodott bele, amikor a hanyatlást munkáló koreszmék, ideológiák formálta életben a hagyományos hitélet is szinte alig nyújt védelmet, vigaszt, kiegyensúlyozottságot, megbékélést? Azt persze, hogy kinek-kinek mi is lehet jó hír, tudjuk, hiszen viszonylagos és nagyon széles spektrumú skálán mozoghat. A kérdés azonban nem prózai és a válasz sem mindegy, mert életmentő és megtartó szempontról van szó.

Egy lélektanilag különösen kritikus élethelyzetben közölte az angyal a megrémült pásztorokkal a bátorító isteni kijelentést, hogy ne féljenek, ne essenek kétségbe a történés látványától. Képzeljük magunk elé, hogy mennyire megrémülhettek az eléjük táruló látványtól, és miként állhattak meg szinte odaszögezett, lelkileg-testileg odacövekelt állapotban mozdulatlanul. Furcsán kettős és különös érzések válhattak úrrá rajtuk, mely ugyan nem egy horrorisztikus, borzalmas, irtózatos rettenet volt, de mégis félelmet, rémületet válthatott ki belőlük. Amolyan egyszerre megfutamító, de mégsem eresztő, leblokkoló érzés lehetett. Nem csoda ez, hiszen olyasvalaki jelent és szólalt meg és olyasvalami történhetett ekkor, ami teljesen természetfölötti volt. „A teljes kontextust figyelembe véve úgy gondolom, hogy ez a megerősítő ne féljetek isteni vélemény nemcsak az adott élethelyzetet feloldó pillanatra, hanem a továbbiakra is vonatkozott, az elkövetkező jövendőkre nézve is. Ez a fel- és megszabadító örömhír egyformán maradt érvényes azóta is, egyénre és közösségre nézve egyaránt”, hangsúlyozta a tiszteletes.

Amit a pásztorok hallhattak és láthattak a betlehemi éjszakában, amikor a tökéletes harmonia celestis szimfóniája felzengett, azt ma csak szemdörzsölgetve és hunyorogva lehet valahogy tovább dadogni. De talán nem is ez a lényeg, hanem az, amit a mennyei seregek énekben így mondtak, hogy „dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és a földön békesség, az emberekhez jóakarat”. Ezt a magasztaló éneklést kell folytassuk mi is, ebbe a mennyei istentiszteletbe kell bekapcsolódnunk egy szívvel-lélekkel, istenes szimfóniát énekelve szóval, tettel, cselekedettel, magatartással, egymáshoz való viszonyulással, tanácsolta a lelkipásztor. „A pásztorok gondolkodása, cselekvése ma is jó példa mindenki számára. Tenni a dolgunkat becsülettel a helyünkön, és égre-nyitottan késznek kell lenni meghallani az üzenetet, mert a hit azóta is hallásból van. Aki pedig hallja, annak megmutatja Isten azt, amit meg kell látnia, hogy mi is gyermekekként találjuk meg és fogadjuk be a Gyermeket, hogy bennünk is növekedve neveljen felnőtt, hitvalló és vállaló Krisztus-követőkké”, fogalmazott Pálfi József.