Félelmekről és élni akarásról az MCC-ben

Ciucur Losonczi Antonius

Az érdeklődőket Nagy Tímea Zita, az MCC nagyváradi képzési központjának vezetője köszöntötte. A meghívott előadó, Nagy Zsolt vállalkozó prezentációjának alapgondolata az volt, hogy az egyik legfontosabb értékünk a szabadság, mely hatással van az egész életünkre. Közben pedig rettegünk az újtól, a változástól, az ismeretlentől, de azért valahogy mégis haladnunk kell előre. Külső gátló tényezők lehetnek a járványok vagy a háborúk, és a belső félelmeink közé sorolandóak például, hogy elég jók vagyunk-e ott, ahol vagyunk, többletértéket jelentünk-e a családunknak, tudunk-e tovább szakmailag fejlődni stb.? A félelmeink azonban nem csak rossz érzést kelthetnek, hanem akár valami jót is generálhatnak, cselekvésre ösztönözhetnek bennünket, új lendületet adhatnak számunkra. Tanulhatunk belőlük és kiutat jelenthetnek a kilátástalannak tűnő helyzetekből, hangsúlyozta Nagy Zsolt, aki szerint a folyamatos építkezések mellett kellenek a töréspontok is a fejlődéshez, és ezt a saját eddigi életével illusztrálta úgymond.

Felidézte, hogy 1989 decemberében éppen sorkatonai szolgálatát töltötte az ikertestvérével Nagyszebenben, a felborult rend azonban egy lehetőséget is hordozott magában a kedvező változásra. 1990 márciusának végén viszont, amikor leszerelt és hazatért, azt tapasztalta, hogy szülőhelye, Marosvásárhely leginkább egy kísértetvároshoz hasonlított, mert mindenki félt. Aztán egy újabb kedvező fordulat következett be az életében, amikor előbb a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) egyik vezetője lett, majd az országos RMDSZ ügyvezető alelnöke. Közéleti szerepvállalását 2004 decemberében tervezte újra, amikor elvállalta, hogy Románia távközlési és informatikai minisztere legyen. 2006 decemberében azonban ismét felfordulás jött, amikor hazaárulással és kémkedéssel vádolták meg őt. 2007-ben lemondott tárcavezetői tisztségéről, majd az ezt követő években alkalmazkodnia kellett az új helyzethez, illetve „újra ki kellett találnia önmagát”. 2015 januárjában 5 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték, a vádirat hivatalos megfogalmazása szerint azért, mert „morálisan támogatott egy bűnszervezetet bátorítás által”. Nagy Zsolt kiemelte, hogy 6 alkotmánybírósági döntés is neki kedvezett, de nem szabadulhatott, mert ezeket utólagos jogérvényesítésre nem lehetett használni. Mindenesetre a börtönben újraértelmezte a szabadság fogalmát, és a sors fintora, hogy ugyanannyi időt töltött a rácsok mögött – 2 év 8 hónapot –, mint amennyi ideig korábban miniszter volt. Szabadulásakor, 2017. október 4-én egy megváltozott világba csöppent bele, és ismét el kellett gondolkodnia azon, hogy mind emberileg, mind szakmailag hogyan tovább? Eleinte másoknak dolgozott, 2021 azonban úgy döntött, hogy a saját lábára áll. És azóta másokat is arra biztat, hogy soha ne adják fel, ahogyan ezt tette különben az MCC vendégeként is.