Emlékkönyv jelent meg a Kortárs Színpadról

Ciucur Losonczi Antonius

Zsúfolásig megtelt szombat este a Léda-ház nagyterme, még a behozott pótszékek sem voltak elegek. „De régen láttalak!”, „Mikor teltek így el az évek?” – talán ezek voltak a találkozó elején leggyakrabban elhangzott mondatok.

Az ünneplőket Hajdu Géza színművész, rendező, a Kortárs Színpad ’71 vezetője köszöntötte, aki megjegyezte: fura arra gondolni, hogy már hosszabb ideje, több mint 30 éve nem működik a Kortárs, mint amennyi ideig összesen létezett, vagyis két évtizedig. Mégis „itt él az emlékezetünkben, hordozzuk magunkban a megnyilvánulásait” – fogalmazott. Hozzátette: voltak meghatározó alakjai, akik sajnos már nincsenek köztünk, de ilyen az élet rendje. Beszélt arról is, hogy hosszú vajúdás után jelent meg a kiadvány. Az egész azzal kezdődött: rájött arra, hogy egy csomó korabeli dokumentum ott porosodik, sárgul a szekrénye alján, és Isten elleni vétek lenne, ha ezek eltűnnének vele együtt. Így aztán az emlékkönyvbe szinte minden belekerült: az összes szereplő, a címek, az előadások, a kritikák stb.

Arról is kitért Hajdu Géza: bár több nemzedék is megfordult a Kortársban, és már több mint 30 éve annak, hogy nincs, mégis nem tudott olyan helyre menni a világban, ahol ne találkozott volna egykori Kortárs-taggal. Barátságok szövődtek az évek során, sőt, még Kortárs-párkapcsolatok is születtek. Kétszázhatvanöt tagja volt összesen a színjátszóegyüttesnek 1971 és 1991 közt, illetve többen is jöttek, de voltak, akik hamar továbbálltak, mikor látták, hogy dolgozni kell, nem szórakozni. Akik maradtak, azok közül viszont sokakat „megfertőzött” a színjátszás, s lettek hivatásos előadóművészek.

A kötet másik szerkesztője, Szűcs László – amúgy szintén Kortárs-tag – felidézte: 2020-ban még azt gondolták, hogy az 50 éves évfordulóra napvilágot láthat a kötet, de közbeszólt a járvány, illetve más tényezők is hátráltatták ezt. Hangsúlyozta: sokkal több anyag van digitalizálva, ezért talán nem lenne rossz ötlet egy weboldalt létrehozni. Vannak például hangfelvételek is régi előadásokról, és Meleg Vilmos megtalálta a még működőképes régi szalagos magnót.

A könyvben olvasható eredettörténet szerint (Kőrössi) Papp József diák szükségét érezte annak, hogy írásai eljussanak egy szűkebb közönséghez, ezért társakat keresett magának, akik majd kimondják megálmodott szavait. Összehozott egy kört, s megalakítottak egy színjátszó csoportot, melynek első találkozója 1971. június 13-án volt, egy vasárnap, a Petőfi-parkban. Ott, a homokozó mellett négy pad körében ültek ezek a fiatalok (Biroga Ferenc, Demeter Ildikó, Gazdag Hajnal, Hőzső Anikó, Kertmegi Ilona, Legyes Irén, Lére Hilda, Nagy Edit, Nagy Ferenc, Kőrössi P. József, Szekeres Zsuzsa, Szappanos Ilona, Tóth Klára, Vasadi Sándor) s elhatározták, hogy Homok Színpad 04 néven létrehozzák a színjátszó csoportot. Eldöntötték azt is, hogy segítséget kérnek. Magyartanáruk, Demkó László elvitte őket Gábor Józsefhez, aki tudta, hogy van a színháznál egy fiatal színész, Hajdu Géza. Később a csoport indulásánál ott bábáskodott még Nagy Béla újságíró, valamint Kovács István. Az ő segítségükkel léptek kapcsolatba a Nyomdaklub akkori vezetőjével, Mustătea Eustatiuval. Átköltöztek a Nyomdaklubba, s megkezdték a komolyabb munkát. Közben társult a csoporthoz a frissen végzett színész, Wellmann György is. Mellékzöngéje miatt azonban a Homok Színpad nevet nem találták alkalmasnak, ezért Kortársra változtatták.

A szombat esti találkozón többen is felidézték a múltat: Kardos M. Róbert, Molnár Júlia, Bölöni Réka, Vasadi Sándor, Kőrössi P. József, Bartos Csilla, Gyulai Katalin, Nagy Attila, Szilágyi Irén, Szilágyi Zoltán és Papp Attila „Tilu”.