Az iszlámról tartottak előadást a váradi MCC-ben

Ciucur Losonczi Antonius

Sayfo Omar arra hívta fel a figyelmet: ahhoz, hogy logikusan megértsük az iszlám működését, két nagy csoportra kell osszuk a vallásokat: miközben a nyugati kereszténység és egyes távolkeleti tanok erkölcsöt hirdetnek, vannak „törvényvallások” is, melyek az Isten által alkotott törvények betartását kérik számon a híveiktől (ilyen a judaizmus és az iszlám). Az iszlám tehát egy jogvallás, és ezért kell létezniük jogforrásoknak is, amelyek alapján a vallástudók (hétköznapi egyszerű emberek ezt nem tehetik meg) ítéletet hozhatnak arról, hogy mi a helyes és mi a helytelen bármilyen élethelyzetben. Ugyanakkor, mivel a muszlim vallástudók egyúttal társadalmi szereplők is, csak akkor lesznek követőik, ha hasznos válaszokat adnak és alkalmazkodnak a politikai realitásokhoz.
Öt jogforrásról beszélhetünk: ilyennek számít a Korán, mely a hagyomány szerint Isten hamisítatlan szava; a Szunna, vagyis a Mohamednek tulajdonított idézetek, történetek, anekdoták szövege; a közmegegyzés (például az alkoholfogyasztásról); a helyi tradíciók, valamint a görög ráció – magyarázta az MCC munkatársa. Mindebből a sokszínűségből szerinte az következik, hogy a Mohamed által megálmodott „umma”, vagyis iszlám nemzet csupán egy absztrakt fogalom, egy megvalósíthatatlan politikai projekt maradt. „Azt látjuk, hogy az iszlám világ számos identitással van tele, és a legtöbb konfliktus többnyire a muszlimok közt történik: gondoljunk csak a török-kurd ellentétre, a palesztin frakciók szembenállására vagy az arab tavasznak nevezett forradalom helyszíneire” – fogalmazott a meghívott.

Előadása második részében Sayfo Omar arra hívta fel a figyelmet: Mohamed egyszemélyben volt politikai és vallási vezető, aki a törzsfői logikát követve uralkodott, de a későbbi kalifáknál az iszlám birodalom középpontja először Damaszkuszba, majd Bagdadba tevődött át, ami azt eredményezte, hogy létrejöttek az első muszlim uralkodói dinasztiák. Jellemzően a kalifák már nem voltak vallástudók, ezt a feladatot immár a hozzájuk lojális testület tagjai látták el. A vallás és a politika ebbéli kapcsolata pedig a mai napig megmaradt a muszlim világban. Például a klímaválság miatt bevett gyakorlat, hogy az energetikai tárca felkéri a vallásügyi minisztériumot, hogy az imámok mondják el az embereknek azt, hogy Allah minden kegyben részesíti a híveit, de egy dolgot kér tőlük cserébe: ne pazarolják el ezt a kegyet, ergo kapcsolják ki a légkondit, amikor elmennek otthonról. És így nyernek tehát a politikai üzenetek vallási legitimitást.
Sayfo Omar beszélt arról is, hogy Egyiptom sokáig az arab világ központja volt – a keresztény világgal akkor találkoztak először, amikor Napoleón serege 1798-ben megérkezett Alexandriába, a francia császár megítélése viszont a mai napig vegyes az araboknál. Fontos mozzanat volt még, amikor a muszlimok rádöbbentek az elmaradottságukra, s ez a gondolat egyre csak erősödött a 20 századig. Az egyik, nyugatiasabb irányzatuk szerint azért van ez így, mert a nemzet, mint fogalom, nem honosodott meg a muszlim világban, míg a másik elképzelés szerint amiatt, mivel letértek az Allah által kijelölt útról. Vissza kell tehát térni a gyökerekhez, és akkor minden rendben lesz, hangoztatták az utóbbiak; ez a gondolatmenet azonban a kezdetekben nem volt nyugatellenes – magyarázta az MCC szakértője. A 20. század közepén viszont jelentkezett egy új generáció, melynek tagjaira úgy a politikai, mint a vallási elit veszélyforrásként tekintett, az iszlamista szélsőséges mozgalmak tehát először a periférián jelentkeztek.
Prezentációja utolsó harmadában Sayfo Omar kitért a tömeges bevándorlás és a beilleszkedés miatti nehézségekre, illetve az utcaképek megváltozása okozta problémákra, valamint Francis Fukuyama híres vagy inkább hírhedt könyvére (A történelem vége és az utolsó ember), és Samuel Hunttingtonnak a civilizációk összecsapásáról és a világrend átalakulásáról szóló értekezésére is. Az expozéja címében feltett kérdésre (Az iszlám vajon a háború vagy a béke vallása?) pedig végül azt a választ adta: „Én úgy látom, hogy az iszlám mindennek a vallása, amire éppen igény van. Ha tökéletesen működik a gazdaság, és nincs szükség harcra, akkor a béke vallása, ha viszont identitásválságos időket élünk, vagy tétje van annak, hogy ki kicsoda, akkor az iszlám a háború vallásává válik” – jelentette ki Sayfo Omar.